Cimabue
itáliai festő és mozaikművész / From Wikipedia, the free encyclopedia
Cimabue, eredeti nevén Cenni di Pepo (Giovanni) (Firenze, 1240 körül – 1302 körül) itáliai festő és mozaikművész, a késő gótikus festészet egyik legnagyobb művésze, Giotto di Bondone mestere.
Cimabue | |
Született | 1240[1][2][3][4][5] Firenze[6] |
Elhunyt | 1302 (61-62 évesen)[1][2][3][7][4] Pisa |
Állampolgársága | Firenzei Köztársaság |
Foglalkozása | festőművész |
A Wikimédia Commons tartalmaz Cimabue témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életéről nagyon kevés adat maradt fenn. 1272. június 18-án említik először egy római okiratban. Halálának időpontja is ismeretlen. Utolsó említése egy 1302-ben történt kifizetési elismervényben történt, ekkor vette át a pisai dóm apszisának mozaikjáért járó fizetség utolsó részletét.
Kortársai rendkívül nagyra becsülték művészetét. Erről árulkodik, hogy Dante is megemlíti az Isteni színjátékban:
- „Lám, festészetben Cimabue tartott
- minden teret, és ma Giottót kiáltják:
- s amannak híre éjszakába hajlott.”
- (Purgatórium, XI. ének)
Cimabue volt az utolsó jelentős itáliai festő, aki követte a bizánci festészet hagyományait, és az első, aki megtörte azoknak néhány elemét. Valószínű, hogy mesterei görög festők voltak, akik megismertették az antik hagyományokkal. Cimabue művészetében a bizánci szépségeszményt a reális látásmóddal próbálta összeegyeztetni. Első ismert művei a bizánci tradíciók szinte feltétel nélküli követéséről árulkodnak, de később alakjai egyre súlyosabbakká, egyre kifejezőbbekké váltak.