Compton-szórás
From Wikipedia, the free encyclopedia
A fizikában a Compton-szórás vagy más néven a Compton-hatás a fény rugalmatlan szóródása anyagon, amely akkor lép fel, ha nagy energiájú elektromágneses sugárzás és anyagi közeg kölcsönhatásba kerül. A jelenség jellemzően egy röntgenfoton és egy atomi pályán tartózkodó, kötött elektron ütközésének leírásával magyarázható. A beérkező foton az energiájának egy részét az ütközés során átadja az atomból kilökődő Compton-elektronnak, és emiatt kisebb energiával, (nagyobb hullámhosszal) hagyja el az atomot, továbbá pályája is eltérülhet.
A jelenség rámutat arra, hogy pusztán klasszikus fizikai eszközökkel a fény-anyag kölcsönhatás leírása nem teljes, ugyanis a klasszikus Thomson-szórás nem írja le az alacsony intenzitású sugárzások szóródási folyamatainak hullámhosszfüggését. A Compton-hullámhossz határértéknek tekinthető, amelynél kisebb hullámhosszú (nagyobb energiájú) részecskék kvantummechanikai tulajdonságai figyelembe veendők.
A nevét Arthur Holly Compton amerikai fizikusról kapta, aki a jelenséget kísérletileg kimutatta, és amely munkájáért 1927-ben Fizikai Nobel-díjban részesült.[1]