Cortonai Illés
itáliai ferences, politikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Cortonai Illés, Elias Bonusbaro (Buonbarone)[1] (Assisi, 1178 – Cortona, 1253. április 22.) itáliai ferences szerzetes és politikus, Assisi Szent Ferenc közeli barátja és első követőinek egyike.[2]
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Cortonai Illés | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1180 Assisi |
Elhunyt | 1253. április 22. (72-73 évesen) Cortona |
Tisztség |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Cortonai Illés témájú médiaállományokat. |
Fontos politikai szerepe volt II. Sváb Frigyes császár barátjaként és tanácsadójaként is, akitől kényes diplomáciai feladatokat kapott. Azonban nem sikerült elérnie az egyetemes hatalmak, a pápa és a Német-római Birodalom kibékülését; politikai elkötelezettsége végül a kiközösítésébe torkollott, amelyet 1240-ben hoztak nyilvánosságra.[3] A pápasághoz való közeledése csak II. Frigyes 1250-es halála után következett be.
Fő ellenfele a ferences ferences renden belül Favershami Aimone volt.
A vele lényegében ellenséges krónikahagyomány azt is felrója neki, hogy elkötelezett volt az alkímia iránt, és tulajdonképpen nevéhez fűződik néhány latin nyelvű értekezés írása a témában, köztük a Lumen luminu című krónika.[4] A császárhoz való közelségét vádlói felhasználták a gibellin-ellenes propaganda terjesztéséhez.[5]