Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)
(1803–1876) politikus, „a haza bölcse” / From Wikipedia, the free encyclopedia
Kehidai Deák Ferenc (született: Deák Ferenc Antal,[1] Söjtör, 1803. október 17. – Budapest, 1876. január 28.) magyar politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő és a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere. A reformkorban és a dualizmusban is meghatározó szerepet vállalt, akit „a haza bölcse” és „a nemzet prókátora” titulussal is illetnek.
Ez a szócikk az 1803-ban született politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Deák Ferenc (egyértelműsítő lap). |
Deák Ferenc | |
Magyarország igazságügy-minisztere | |
Hivatali idő 1848. március 23. – 1848. szeptember 11. | |
Előd | nem volt |
Utód | Országos Honvédelmi Bizottmány |
Születési név | Deák Ferenc Antal |
Született | 1803. október 17. Söjtör |
Elhunyt | 1876. január 28. (72 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Párt | Liberális ellenzék (1832–1840), Ellenzéki Párt (1848), Felirati Párt (1861–1865), Deák-párt (1865–1875), Szabadelvű Párt (1875–1876) |
Szülei | Deák Ferenc, Sibrik Mária Erzsébet |
Foglalkozás | Ügyvéd, Politikus, Országgyűlési követ, Országgyűlési képviselő |
Iskolái | Győri Királyi Jogakadémia |
Halál oka | szív- és érrendszeri betegség |
Deák Ferenc aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Deák Ferenc témájú médiaállományokat. |
Jogi végzettséget szerzett és ügyvédi vizsgát tett, majd Zala vármegye szolgálatába állt. Politikusként a reformországgyűlésen a liberális ellenzék első embere volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere. A szabadságharc bukása után ő volt a passzív ellenállás vezéralakja. A kiegyezés létrejöttében elévülhetetlen érdemeket szerzett. 1866-ban ő vezette azt a magyar tárgyalódelegációt, amelyik az áprilisi törvényekről, a nemzeti őrsereg és az önálló nemzeti bank felállításának kivételével kompromisszumra jutott Ausztriával.
Történelmi nagysága abban áll, hogy fő támogatója volt annak a folyamatnak, mely során elhárultak a magyar nemzet útjából azok az akadályok, amelyek az uralkodóházhoz és az örökös tartományokhoz fűződő viszonyt lehetetlenné tették. Tevékenységével nemcsak az alkotmányt és a nemzet létét erősítette meg, hanem lehetővé tette Magyarország további fejlődését, anyagi és szellemi gyarapodását.
A politika mellett a tudományokban is jártas volt; mint államférfi a magyar történelem legnagyobbjai közé tartozik. A 19. század egyik legtehetségesebb magyar politikusaként tartják számon, aki megteremtette Magyarország átalakulásának és fejlődésének törvényi kereteit.
Több mondata szállóigévé vált, köztük a Hazát féltő kijelentés, melyet többek között a Fiumei Úti Sírkertben található Deák-mauzóleum márványába is bevéstekː „Kockáztathatunk mindent a Hazáért, de a Hazát kockáztatni semmiért nem szabad.”[2][3]