Dunántúli-középhegység
magyarországi nagytáj / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Dunántúli-középhegység, vagy régi nevén Nyugati-középhegység Magyarország egyik nagytája, amely a Kisalföld, a Zalai-dombság, a Balaton és a Mezőföld között helyezkedik el. Az Északi-középhegységtől a Pilis és a Visegrádi-hegység között húzódó patakvölgyek választják el.[1] Földrajzilag hozzá sorolják a Visegrádi-hegységet is (így a Dunáig tart), de az geológiailag már az Északi-középhegységhez tartozik.
Dunántúli-középhegység | |
Úrkúti őskarszt | |
Elhelyezkedés | Kárpát-medence |
Földrajzi adatok | |
Terület | 7200 km² |
Legmagasabb pont | Pilis (757 m) |
Világörökségi adatok | |
Típus | [[:Kategória:|röghegység]] |
A Dunántúli-középhegység Magyarország térképén | |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 10′, k. h. 18° 05′47.166666666667, 18.083333333333 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dunántúli-középhegység témájú médiaállományokat. |
Körülbelül 7200 km² területű, 200 kilométer hosszú és 30–40 kilométer széles. A legmagasabb hegye a Pilis-tető, amely 757 méter magas. Főként üledékes kőzetekből felépülő röghegység. A Dunántúli-középhegység Magyarország egyetlen olyan nagytája, ami teljes egészében az ország területére esik. A legnépesebb település, amely teljes egészében a tájegységhez tartozik, Tatabánya. De Budapest budai része is nagyrészt a tájegységhez tartozik. Székesfehérvár egy kisebb része is ide tartozik, de a város területének nagyobb része a Mezőföldhöz tartozik, amely földrajzilag az Alföld része.
A Dunántúli-középhegységnek és az Északi-középhegységnek a közös, összefoglaló neve Magyar-középhegység.