Dávid zsidó király
Izrael második királya / From Wikipedia, the free encyclopedia
Dávid (héberül: דָּוִד Dāwîḏ, Kr. e. 1040 k.[1] – Kr. e. 970) Izrael második királya volt kb. Kr. e. 1010-től Kr. e. 970-ig.[2] Történetét az Ószövetségben találhatjuk meg, Sámuel próféta könyveiben. A Bibliában több zsoltárt tulajdonítanak neki.
Dávid | |
A zsidók királya | |
Uralkodási ideje | |
Kr. e. 1010 – Kr. e. 970 | |
Elődje | Isbóset |
Utódja | Salamon |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Dávid háza |
Született | Kr. e. 1040 körül Betlehem |
Elhunyt | Kr. e. 967 Jeruzsálem |
Nyughelye | |
Édesapja | Isai |
Édesanyja | nem ismert |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Mikhál, Ahinoám, Abigail, Maáka, Haggith, Abitál, Egla, Bethsabé |
Gyermekei | Dávidnak Hebronban született fiai: Amnon, Kileáb, Absolon, Adonija, Sefatja, Jitream (Vö. 2Sám 3,2); Dávidnak Jeruzsálemben született fiai: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon, Jibchar, Elisua, Nefeg, Jafia, Elisana, Eljada és Elifelet (Vö. 2Sám 5, 14-16 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dávid témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dávid király volt az, aki az időszámításunk előtti első millennium fordulóján elhódította Jeruzsálemet a terület őslakosaitól, a jebuzitáktól. A fellegvár alatt, a Moáb-hegyen, közel ahhoz a helyhez, amelyet Isten Izsák feláldozásához Ábrahám számára kiválasztott, volt egy szérűskert, amelyet a jebuzita Arauna birtokolt. Az Úr parancsára Dávid király megvette ezt a földet, hogy ott templomot építsen a frigyláda számára. Dávid csupán az előkészületeket tette meg a templom felépítéséhez, amelyet Kr.e. 950 körül végül fia, Salamon valósított meg.
1993 júliusában Tell el-Kádiban (az ókori Dán) egy Kr. e. 9. századból származó sztélé-töredéket találtak, amely arról lett híres, hogy megemlíti „Dávid házát” (dinasztiáját). A Biblián kívül ez az egyetlen forrás, amely megerősíti Dávid király egykori létezését.[3]