Edwin M. Stanton
amerikai jogász, politikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Edwin McMasters Stanton (Steubenville, Ohio, 1814. december 19., USA — Washington, D.C., USA, 1869. december 24.) amerikai jogász, politikus. Pályája elején jogi karriert futott be, majd az amerikai polgárháború idején, 1860-61 között az Egyesült Államok főügyésze volt. 1862. január 20-án Abraham Lincoln elnök kinevezte hadügyminiszternek. Stanton bürokratikus jártassága és szervezőkészsége hozzájárult a masszív Uniós hadsereg felállításához és a győzelemhez. Több uniós tábornok azonban kritikával illette, mert erélytelen és mások munkájába avatkozott.[2]. Főleg demokrata párti érzelmű volt, de az egységes Unió eszméjéhez mindvégig hű maradt. Fennmaradt egyik híres mondása az északiak hadseregével összefüggésben: „Ennek a seregnek harcolnia vagy futnia kell.”[3] Lincoln második terminusa alatt Stanton benyújtotta a lemondását, de Lincoln nem fogadta el. Az ő nevéhez fűződik a Lincolnt megölő merénylet elkövetője, John Wilkes Booth utáni embervadászat megszervezése.
Edwin McMasters Stanton | |
Matthew Brody felvétele, 1860 és 1865 között. | |
Született | 1814. december. 19. Steubenville, Ohio |
Elhunyt | 1869. december 24. Washington, D.C., Egyesült Államok |
Állampolgársága | Amerikai Egyesült Államok |
Házastársa | Mary Lamson 1836-1844, Ellen Hutchison, 1856-1869 |
Szülei | Dr. David Edwin Stanton, M.D. |
Foglalkozása | ügyvéd, politikus |
Tisztsége |
|
Iskolái | Kenyon College |
Halál oka | légzési elégtelenség |
Sírhelye | Oak Hill Cemetery[1] |
Edwin McMasters Stanton aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Edwin McMasters Stanton témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A merénylet után Andrew Johnson elnöksége alatt is hadügyminiszteri posztot töltött be. Ellenezte Johnson engedékeny politikáját a Konföderáció egykori résztvevőivel szemben. Johnson megpróbálta őt elbocsátani, ami az ellene folytatott impeachment eljárást elindította. Stanton hivatalából való távozása után visszatért a jogi pályához. 1869-ben Johnson utóda, Ulysses S. Grant jelölte a Legfelsőbb Bíróság segédbírájának, de négy nappal a szenátus jóváhagyása után Stanton meghalt.