Erősen típusos programozási nyelv
From Wikipedia, the free encyclopedia
Erősen vagy szigorúan típusos programozási nyelveknek nevezzük azokat a nyelveket, melyekben minden kifejezés és részkifejezés típusa fordítási időben ismert. Általában az erősen tipizált nyelv szigorúbb gépelési szabályokkal rendelkezik a fordítás idején, ami azt jelenti, hogy a hibák és a kivételek nagyobb valószínűséggel történnek a fordítás során. Ezen szabályok többsége befolyásolja a változó hozzárendelését, a függvény visszatérési értékeit, az eljárás argumentumait és a függvényhívásokat. A dinamikus nyelveket (ahol a típusellenőrzés futási időben történik) erősen lehet beírni. Vegyük figyelembe, hogy a dinamikusan beírt nyelvekben az értékeknek típusai vannak, nem változóik!
A gyengén tipizált nyelv lazább gépelési szabályokkal rendelkezik, és kiszámíthatatlan vagy akár hibás eredményeket hozhat, vagy futás közben implicit típusú konverziót hajthat végre.[1] A dinamikusan tipizált (általában "gyengén tipizált") nyelvek szószólói az aggodalmakat túlzottnak találják, és úgy vélik, hogy a statikus tipizálás valójában egy exponenciálisan nagyobb problémakört és hatékonyságot eredményez.[2] Más, de ehhez kapcsolódó fogalom a látens tipizálás.