Francia–spanyol háború (1635–1659)
európai háború (1635–1659) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az 1635–1659-es francia–spanyol háború 1635-ben kezdődött, amikor Franciaország beavatkozott a harmincéves háborúba a spanyolok ellen harcoló hollandok szövetségeseként. A két nagyhatalmi tömb, egyfelől a Bourbon Franciaország, másfelől és a Habsburgok érdekcsoportja, a Spanyol Királyság és a Német-római Birodalom közötti háborúra nem terjedt ki a vesztfáliai békeszerződések hatálya, a konfliktus 1648 után is folytatódott és csak az 1659-ös a pireneusi békeszerződés zárta le.
Francia–spanyol háború (1635–1659) | |||
Turenne marsall a dűnék csatájában (1658) | |||
Dátum | 1635. május 19. – 1659. november 7. | ||
Helyszín | Észak-Franciaország, Flandria, Spanyol-Németalföld, Katalónia, Észak-Itália, Rajna-vidék | ||
Casus belli | Spanyol-francia szembenállás a harmincéves háborúban. Francia támogatás Hollandiának a németalföldi szabadságharcban. | ||
Eredmény | pireneusi szerződés | ||
Terület- változások | Franciaország megszerzi Artois, Roussillon és Perpignan tartományokat | ||
Harcoló felek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Parancsnokok | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Haderők | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
Veszteségek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia–spanyol háború témájú médiaállományokat. |
„Francia–spanyol háború” lehetséges további jelentéseiről lásd: Francia–spanyol háborúk (egyértelműsítő lap). |
A háborút két szakaszra szokás osztani. Első szakaszában, 1635–1648 között a harmincéves háborúval és a hollandiai szabadságharccal párhuzamosan folyt, a hadi események az európai háborúval kölcsönhatásban folytak. Miután a párhuzamos háborúk 1648-ban, a vesztfáliai békeszerződésekkel véget értek, Hollandia és a Német-római Birodalom kivált a háborúból, Spanyolország ellen viszont hadba lépett Anglia és átmenetileg Portugália is. A háború második szakaszát 1859-ben a pireneusi békeszerződés zárta le. A háború kimenetelét a történészek általában eldöntetlennek ítélik.[4][5][6]
A hadi események Észak-Itáliában, Spanyol-Németalföldön, Katalóniában és a Rajna-vidéken zajlottak. Emellett 1648–1653 között Franciaországban nemesi felkelés és belháború – a Fronde – is folyt, a központi királyi hatalom ellen lázadó erőket Spanyolország aktívan támogatta, ezzel párhuzamosan Franciaország segítette a spanyol uralom ellen kirobbant lázadásokat, a portugál restaurációs háborút, a katalán „kaszás” felkelést (Guerra dels Segadors) és az Nápolyi Köztársaság (1647–1648) harcait. A spanyol–francia hatalmi pozícióharc túlterjedt a közvetlen érdekszférákon is, például az 1639–1642 között zajló piemonti polgárháború (guerra civile piemontese) során a két nagyhatalom a polgárháború két, egymással szemben álló szereplőjét támogatta annak ellenére, hogy a belháború szűk helyi érdekek miatt robbant ki.
Az 1657-ös párizsi szerződésben Franciaország katonai szövetséget kötött az Oliver Cromwell által vezetett köztársasági Angliával (English Commonwealth), amely már 1654 decembere óta háborúban állt Spanyolországgal. 1658 júniusában Dunkerque mellett, a dűnék csatájában az francia–angol szövetségesek döntő győzelmet arattak a spanyolok és hozzájuk csatlakozott Condé herceg erőin. A háborút az 1659 novemberében megkötött pireneusi békeszerződés zárta el. Ebben Franciaország kisebb területeket szerzett, melyekkel megerősítette és stabilizálta határait. XIV. Lajos francia király feleségül kapta Mária Terézia spanyol infánsnőt, IV. Fülöp király legidősebb leányát. A háborúban aratott győzelem megindította a francia világhatalom felemelkedését.[7][8]