német idealista filozófus From Wikipedia, the free encyclopedia
Friedrich Wilhelm Joseph Schelling (később Friedrich Wilhelm Joseph von Schelling (Leonberg, 1775. január 27. – Bad Ragaz, Sankt Gallen kanton, 1854. augusztus 20.) német filozófus, a klasszikus német filozófia és a legjelentősebb német idealista filozófusok Kant–Fichte–Schelling–Hegel alkotta sorába tartozó kiemelkedő gondolkodó.
Friedrich Wilhelm Joseph Schelling | |
Joseph Karl Stieler festménye | |
Született | 1775. január 27. Leonberg, Németország |
Elhunyt | 1854. augusztus 20. (79 évesen) Bad Ragaz, Svájc |
Állampolgársága | Württembergi Királyság |
Házastársa |
|
Gyermekei |
|
Foglalkozása |
|
Tisztsége | professzor |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Filozófusi pályafutása | |
Németország 19. Század | |
Iskola/Irányzat | Német idealizmus |
Érdeklődés | Esztétika, Vallás, Metafizika, Ismeretelmélet |
Akikre hatott | Hegel, Coleridge, Kierkegaard, Heidegger, Tillich, Peirce, Aurobindo |
Akik hatottak rá | Platón, Böhme, Spinoza, Leibniz, Kant, Jacobi, Herder, Goethe, Hölderlin, Fichte |
Fontosabb művei | The Ages of the World |
Friedrich Wilhelm Joseph Schelling aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Wilhelm Joseph Schelling témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sváb lelkészcsaládban született, ahol a protestáns misztika és pietizmus szellemében nevelkedett. Tanulmányait Bebenhausenben és Nürtingenben végezte. Tübingenben Hölderlinnel és Hegellel közösen végezte tanulmányait. Szükségesnek tartották a francia forradalmat, szellemi és társadalmi megújulást vártak. Később egyre inkább eltávolodtak egymástól az egykori évfolyamtársak, ellentétes nézeteik miatt. Schelling a természetfilozófiát helyezte előtérbe, Hegellel ellentétben, aki a szellemfilozófia képviselője maradt. Számos publikációja maradt ránk, az egyik legjelentősebb a Transzcendentális idealizmus rendszere. 1854-ben halt meg Bad Ragazban.
Schelling filozófiáját azonosságfilozófiának nevezzük, mivel a természet és a szellem egységét vallotta.
Schelling filozófiája a tudomány legkülönbözőbb területeire volt befolyással, így például az orvostudomány, jog- és államtudomány és a teológia. Schelling filozófiája annyi változáson ment keresztül, hogy találóan a filozófiai Próteuszának nevezték. Munkássága két fő szakaszból áll, melynek margója az 1809-ben megjelent Az emberi szabadság lényegéről (Über das Wesen der menschlichen Freiheit) című értekezése. Ezt a két fő periódust ő maga negatívnak illetve pozitívnak nevezte, mások objektívebb véleménye szerint egy panteista és egy teista ciklusról van szó.
Az első szakaszban Fichte volt gondolkodásának legjelentősebb alapja. Fichte-hez hasonlóan a filozófiát ő is racionális tudományként próbálta értelmezni és bemutatni. A második szakaszban visszatért Kanthoz, saját szavait idézve egy "a racionális megismerést túlszárnyaló pozitív tudomány"-hoz. Mindkét időszakra jellemző, hogy a tudomány egészét egyetlen alapelvre igyekezett visszavezetni. Azonban amíg 1809 előtt ezt az alapelvet (filozófia = racionális tudomány) magán a racionalitáson belül megalapozottként feltételezte amelynek következményei ezért csak racionálisan foghatóak fel, addig a második szakaszban már úgy látta, hogy ez az alapelv a racionalitáson kívül, sőt azon felül keresendő, amelyből ezért szabad, önálló következtetések vonhatóak le és amelyeket ezért csakis megtapasztalni lehet.
A filozófia ezen alapelve Fichte eredeti tudományelméletéhez kapcsolódóan (a kanti „Ding an sich” eltávolítása után) az alkotói "Én" mint az egyetlen valós, melynek benső meghasonlott tevékenysége eredményeként jön létre a tudás egésze, és ezért idealizmus. De miközben Fichte emberi "Én"-ről beszélt, addig Schelling a kezdetektől fogva az "Én" fogalmát mint egy általános és mint egy egyetemes "Én"-ként értelmezte, melynek nem tudatos alkotói tevékenysége a valóságos világot, tudatos alkotói tevékenysége pedig a szellem világát, mindkettő együtt pedig az "Én" két különböző oldalaiként léteznek és gyökereiben egy és ugyanazok. Az egész természetvalóság (natura naturata) dedukciója az abszolútból, mint nem tudatosan alkotó alapelv (natura naturans)a természetfilozófia (1797-99) tárgyát képezi, filozófiájának azon formáját, amelyen keresztül "a filozófia történetében új oldal íratik".
Schelling szerint a természet önálló és önértékű létszféra. Tehát az ember készen kapja azt a környezetet, amibe beleszületik, és ami rendszerként áll körülötte. Szembehelyezkedik Kanttal, mivel tagadja, hogy a természet célszerűsége fizikai vagy kémiai törvényekre vezethető vissza. A természetet fokokra építve ábrázolja, hármas dialektika szerint működik:
Azaz a nehézkedés és a fény hozza létre az életet. Az élet a nehézkedés és a fény szintézise.
Ismeretelméletét tekintve megismerési szinteket állít fel. A legelső a megkövült értelmek szintje, ez az élettelen dolgokat foglalja magába. Erre épül az organikus értelem, a tudatos fogalmi gondolkodás.
Etikája: Schelling szerint az erkölcsnek közösségre van szüksége, vagyis államra és jogra. Ez is a hármas dialektika elve szerint működik, tehát ezek hatása oda-vissza igaz:
(tézis + antitézis → szintézis)
Ezzel az ember létrehozza a természet egy magasabb fokát. A társadalom és a természet nem tud elszakadni. Ha a háromból (állam, jog, erkölcs) csak egy is hiányzik, a társadalom nem tud normálisan működni, azaz természetellenes.
Az esztétikáról külön szól, mivel úgy véli, hogy ez a művészetek befogadásának alapja. A művészetet az elméleti és gyakorlati filozófia szintézisének tartja. Valamint különböző ellentétpárok egyszeri jelenlétének (például világ-ész, valóság-ideális, tudattalan-tudatos, véges-végtelen). Ez minőségi dolog, mivel ezen ellentétek minőségén múlik a művészi létrejötte. Vagyis ha minőségi dolog, akkor a művészet fogalmát meghatározhatjuk úgy, hogy ez nem más, mint egy cselekedet tökélyre való fejlesztése. Művészi akkor lesz valami, ha abból lebonthatók ezek az ellentétpárok. (Schelling szerint a festészet a legművészibb.)
- A művészeti alkotások intuitív beleérzés által érvényesülnek, ami a szellem mélyenlátása. Ez a befogadó oldalára teszi a művészeti alkotás döntő szerepét, tehát döntően a befogadón múlik a művészet léte.
Az azonosságfilozófia egy olyanfajta filozófia, amely szerint az ember a természet, a társadalom és az egyén hármas egysége. Mindháromban megjelenik a szellem, ami ennek a háromnak a megtestesülése. Egyszerre jelenik meg az objektivitás és a szubjektivitás.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.