Fáy András
(1786-1864) magyar író, politikus, az MTA tagja, könyvtáros / From Wikipedia, the free encyclopedia
Fáy András (Kohány {ma: Gálszécs része, szlovákul: Kochanovce}, 1786. május 30.[2] – Pest, 1864. július 26.)[3] író, politikus és nemzetgazda, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja, 1837-től 1841-ig a Kisfaludy Társaság igazgatója. Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta: ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”.[4]
Gyors adatok
Fáy András | |
Élete | |
Született | 1786. május 30. Kohány,[1] Zemplén vármegye |
Elhunyt | 1864. július 26. (78 évesen) Pest |
Nemzetiség | magyar |
Szülei | Fáy László és Szemere Krisztina |
Házastársa | Sziráky Zsuzsika |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | állatmese, regény, komédia, novella |
Első műve | Bokréta (1807) |
Fontosabb művei | Fáy András eredeti meséi és aforizmái (1820) A Bélteky-ház (1832) |
Irodalmi díjai | Marczibányi-féle nagyjutalom (1824) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Fáy András témájú médiaállományokat. |
Bezárás