Félhangzó
nyelvtani fogalom / From Wikipedia, the free encyclopedia
A fonetikában és a fonológiában a félhangzó terminus olyan beszédhangot nevez meg, amely átmeneti a mássalhangzó és a magánhangzó között, mivel egyes vonások révén az egyikre, mások révén a másikra hasonlít.[1][2][3] Másként fogalmazva a félhangzók „nem tekinthetők karakteresen sem magánhangzóknak, sem mássalhangzóknak”.[4] Egy másik meghatározás is megállapítja ezt a jellegzetességet, de azt is állítja, hogy a félhangzó olyan magánhangzó, amelyet csak együtt lehet kiejteni egy másik magánhangzóval ugyanabban a szótagban.[5]
A magyar nyelv fonetikája nem tart számon félhangzókat. A magyarban megvan ugyan a [j] hang, amelyet egyéb nyelvekében félhangzónak vagy annak is tartanak, de a magyarban egyszerűen mássalhangzónak számít. Az egyetlen félhangzónak tekinthető az az [u] hang, amely a sztenderd nyelvváltozatban az egyedüli kettőshangzónak (diftongusnak) tekinthető csoportban van jelen olyan szavakban, mint autó vagy trauma.[6]
A fenti általános definíción kívül a félhangzónak nevezett hangot különféleképpen kezelik attól függően, hogy hogyan tekintik: csak fonetikai szempontból, vagy fonológiaiból is. Az egyes nyelvek nyelvészetei abban a tekintetben is kezelik, hogy milyen fonológiai szerepei vannak vagy nincsenek az adott nyelvben.
E hangtípus hagyományos kezelése inkább a fonetikai oldalát veszi figyelembe, mint a fonológiait. Újabb nézetben a fonológiai szempont fontos. Ebben egyes szerzők szerint a félhangzó terminus pontatlan és elavult, és inkább az angol glide szóval nevezik meg.[4][7] Az angol köznyelvben ez ’siklás’-t jelent,[8] a fonetikában pedig olyan átmeneti hangot nevez meg, amelyet a képzőszervek produkálnak akkor, amikor megközelítik egy másik hang képzését vagy eltávolodnak a képzésétől.[9] Megjegyzendő azonban, hogy az angol nyelv fonetikájában egyes szerzők nem csak a hagyományosan félhangzónak nevezettre értik a glide terminust, hanem a diftongus terminus szinonimájának is tartják, amelyet úgy határoznak meg, hogy ez olyan magánhangzó, amely képzése egy bizonyos magánhangzó képzéséből egy másik képzésébe siklik.[10]