Georges Clemenceau
francia politikus, miniszterelnök / From Wikipedia, the free encyclopedia
Georges Benjamin Clemenceau (Mouilleron-en-Pareds, (Vendée), 1841. szeptember 28. – Párizs, 1929. november 24.) francia politikus, a Harmadik Köztársaság 40. és 53. miniszterelnöke. Az első világháború befejezése idején, a versailles-i békeszerződés – és a Magyarországot feldaraboló trianoni békeszerződés – egyik fő tető alá hozója.
Georges Clemenceau | |
Franciaország miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1906. október 25. – 1909. július 20. | |
Elnök | Armand Fallières |
Előd | Ferdinand Sarrien |
Utód | Aristide Briand |
Franciaország miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1917. november 16. – 1920. január 18. | |
Elnök | Raymond Poincaré |
Előd | Paul Painlevé |
Utód | Alexandre Millerand |
Született | 1841. szeptember 28.[1][2][3][4][5] Mouilleron-en-Pareds |
Elhunyt | 1929. november 24. (88 évesen)[1][6][2][3][4] Párizs[7][8] |
Sírhely | Mouchamps |
Párt |
|
Szülei | Emma Gautreau Paul Benjamin Clemenceau |
Házastársa | Mary Plummer (1869–1891, válás) |
Élettárs | Rose Caron |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái | Párizsi Egyetem |
Vallás | |
Díjak |
|
Georges Clemenceau aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Clemenceau témájú médiaállományokat. |
Eredetileg orvos volt, de hamar elkezdett politizálni és mint újságíró-lapszerkesztő is jelentős befolyással bírt. Állhatatos politizálásért kapta a "Tigris" gúnynevet.
Alapvetően meghatározta politikáját a németekkel szemben való ellenérzése. Ellenezte az 1871-es békeszerződést, támogatta a revansista irányzatokat. 1906-ban belügyminiszter, majd miniszterelnök is, egészen 1909-ig, erre az időszakra a britekkel való szövetség szorosabbra fűzése jellemző. Később a szenátusban a fegyverkezés fokozását sürgette.
1914-től belügyminiszter, 1917 novemberétől ismét miniszterelnök. Mozgósította az ország minden tartalékát, sikerült keresztülvinnie Foch főparancsnokká való kinevezését, ezáltal a hadműveletek összehangolását. A háborút lezáró béketárgyalásokon Németország minél jelentősebb meggyengítését akarta keresztülvinni, de nem valósult meg minden elképzelése. Közép-Európában viszont francia befolyást sikerült kialakítania a trianoni békeszerződéssel. 1920-ban vereséget szenvedett az elnökválasztáson, majd lemondott miniszterelnöki posztjáról is és visszavonult a politikai élettől.