Gettysburgi csata
From Wikipedia, the free encyclopedia
A gettysburgi csatát 1863. július 1-je és július 3-a között vívták a pennsylvaniai Gettysburg borough mellett. A csatában George G. Meade vezérőrnagy Potomac hadserege csapott össze Robert E. Lee tábornagy Észak-virginiai hadseregével. A harcban a korábban sorozatos vereségeket szenvedő szövetségi hadsereg sikeresen kitarott magaslatain és megállította a konföderációs sereg északi előrenyomulását. Ez az ütközet lett az amerikai polgárháború legvéresebb összecsapása, melyet gyakran neveznek a háború fordulópontjának.[6] Eicher a Konföderációt árvízhez hasonlítva az árhullám tetőzéséről beszél.
Gettysburgi csata | |||
A Gettysburgi csata, Currier and Ives grafika | |||
Konfliktus | Amerikai polgárháború | ||
Időpont | 1863. július 1.–3. | ||
Helyszín | Adams megye, Pennsylvania | ||
Eredmény | Döntő stratégiai északi győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
é. sz. 39° 48′ 41″, ny. h. 77° 13′ 33″39.811388888889, -77.225833333333 | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gettysburgi csata témájú médiaállományokat. |
A Chancellorsville-i csatában 1863 májusában aratott győzelem után Lee a Shenandoah-völgyön keresztül északra vezette hadseregét. Ezzel kezdetét vette a második északi irányú hadjárata, a Gettysburg hadjárat. Serege lelkesülten masírozott és Lee szándéka szerint északra helyezte volna át a háború hadszínterét, hogy a sokat szenvedett virginiai vidéket kímélje a harcok dúlásától. Ezen kívül remélte, hogy Pennsylvania állam fővárosa, Harrisburg vagy akár Philadelphia elfoglalásával az északi politikusokat meg tudja félemlíteni annyira, hogy feladják a háborút. Abraham Lincoln elnök ösztökélésére Joseph Hooker vezérőrnagy Lee után mozgatta a Potomac hadsereget és közben erősítésként magához akarta csatolni a keleti hadszíntér további egységeit. Mikor ezt Henry W. Halleck vezénylő tábornok Lincoln utasítására megtagadta, Hooker benyújtotta lemondását, melyre a Chancellorsville-i csata óta vele elégedetlen Lincoln lecsapott. Hooker utódává ekkor nevezték ki George G. Meade vezérőrnagyot, az V. hadtest parancsnokát. Meade utasításai a főváros és Baltimore fedezésére irányultak. Ennek érdekében erőltetett menetben észak felé mozgatta a hadsereget.
A két hadsereg Gettysburg közelében találkozott 1863. július 1-én. Lee sietve összevonta hadtesteit, hogy megsemmisíthesse a szövetségi haderőt. A várostól északnyugatra fekvő alacsony dombokat kezdetben a szövetségi lovassági hadosztály védelmezte John Buford dandártábornok vezetésével, melynek segítségére két hadtestnyi szövetségi gyalogság érkezett. Ezzel azonban két, létszámában jóval nagyobb konföderációs hadtest akaszkodott össze. Nyugatról A. P. Hill harmadik hadteste támadott, míg északról Richard S. Ewell második hadtestének támadása omlasztotta össze a szövetségi védelmet. Az I. és XI. szövetségi hadtest megvert elemei Gettyburg utcán keresztül áramlottak visszafelé a Cemetery Hill magaslata felé,[7] ahol a XI. hadtest egy érintetlen hadosztálya mellett védővonalba rendeződtek. Az este folyamán mind több és több szövetségi katona érkezett a dombokra.
A második napon mindkét hadsereg koncentrálódott. Az uniós erők létszáma július 2-a délutánjára már hét hadtestre nőtt, noha a nagy méretű VI. hadtest jórészt még masírozott a csatatérre. A konföderációs erők egyelőre a szervezési hiba folytán parancsokat nem kapó Pickett-hadosztály híján mind felsorakoztak. Július 2-án délután négykor hosszas halasztás után megindult James Longstreet altábornagy vezette támadás a Little Round Top nevezetű domb ellen. A lépcsőzetes támadás este annak határára érkezett, hogy az uniós balszárnyat felmorzsolja, de Richard H. Anderson hadosztályának bal szélén leállt a támogatása. Az Unió minden a harcban részt nem vevő hadtesttől erősítést kapott. Ezeket késő délután bevetve a Cemetery Ridge (Temető-domb) vonulatán megállították a déliek támadását, majd ellentámadásba lendülve visszaszerezték az elvesztett terület és az ágyúk szinte egészét. Délután hétkor az unió jobbszárnyán látszattámadás vette kezdetét, majd átment teljes támadásba a Culp's Hill (Culp-domb) és a Cemetery Hill (Temetődomb) ellen. Az uniós védelem a csatatér teljes szélességében kitartott összességében, de a balszárnyat megsegíteni elvezényelt XII. hadtest helyén a lázadó erők feljutottak a Culp's Hill tetejére és megszállták a kiépített állásokat. Lázas éjjeli szervezőmunka vette kezdetét, hogy további erősítéseket küldjenek a helyszínre mindkét oldalon. A második nap végén a konföderációs oldalt erősítette Pickett hadosztályának, illetve Jeb Stuart lovasságának megérkezése. A szövetségi oldalon teljes egészében megérkezett a kimerült, de nagy méretű VI. hadtest.
A csata harmadik napján a harc kiújult a Culp's Hill lankáiért, lovassági ütközet bontakozott ki a Culp-dombtól keletre és délre, de a legdrámaibb az a 12 500 fős támadás volt, mely az uniós közepet célozta meg a Cemetery Ridge-en (Temető-gerinc). A három hadosztály rohamát Pickett-roham néven ismerjük. A támadást a szövetségi haderő puska- és ágyútüze visszaverte és a Konföderáció sok katonája a csatamezőn maradt.[8] Meade megkísérelt egy általános ellentámadáshoz harcfelderítést indítani, de a kivezényelt VI. hadtest egyszerűen nem mutatott jelentős mértékű hajlandóságot harcolni, így nem volt mit továbbfejleszteni. Mindkét oldal kimerült, Lee visszavonta hadseregét először a McPherson-gerincre, majd július 4-én elindult vissza, Virginiába. 46 000 és 51 000 közé tehető a két hadsereg összesített vesztesége, közülük legalább 7800-an meghaltak, így a gettysburgi csatát tekinthetjük az Egyesült Államok földjén valaha vívott legvéresebb ütközetnek. 1863. november 19-én Lincoln elnök a Gettysburgi Nemzeti Temető felszentelésén történelmi beszédet mondott a háború és a hősi holtak áldozatának emléket állítva.