Goncourt-díj
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Goncourt-díj (Prix Goncourt) egy francia irodalmi díj, melyet az év "legjobb és legképzelettelibb prózai művének" ajánlanak.
Goncourt-díj (Prix Goncourt) | |
Díjazott | az év legjobb és legképzelettelibb prózai műve |
Szervezet neve | Goncourt Akadémia |
Székhely | Párizs |
Névadó | |
Alapítás éve | 1903 |
Ország | Franciaország |
Díjátadás | |
Első díjátadás | 1903. |
Legutóbbi díjátadás | 2021. |
Hivatalos weboldal | |
hivatalos oldal | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Goncourt-díj témájú médiaállományokat. |
Edmond de Goncourt – a sikeres szerző, kritikus és kiadó – az egész vagyonát a Goncourt Akadémia alapítványára hagyományozta, amely 1903 óta ajánl fel díjat Edmond testvére és munkatársa, Jules Alfred Huot de Goncourt, (1830–1870) tiszteletére. A döntőbizottság hagyományosan a Drouant étteremben (Chez Drouant) szokott összegyűlni minden hónap első keddjén. A díj, melyhez jelképesen csak egy 10 eurós csekket állítanak ki, hatalmas hírnévvel jár és a szerző művei iránt ugrásszerűen megnő a kereslet.[1]
A díjat egy szerző csak egy alkalommal kaphatja meg, egyszer azonban mégis előfordult, hogy valaki kétszer is megkapta. Romain Gary először 1956-ban a Les racines du ciel (Az ég gyökerei) című művéért vehette át a díjat, majd 1975-ben Émile Ajar álnéven ismét őt találták a legjobbnak La vie devant soi (Előttem az élet) című, magyarra is lefordított könyvéért. Gary megpróbálta visszautasítani a díjat, de Hervé Bazin, a döntőbizottság akkori elnöke kijelentette: „A Goncourt-díj olyan, mint a születés vagy a halál, sem elfogadni, sem elutasítani nem lehet”.
Néhány ismertebb díjazott író: Marcel Proust, Jean Fayard, Simone de Beauvoir, Georges Duhamel, Alphonse de Châteaubriant, Antonine Maillet.
Néhány alkalommal ellentmondásosan alakult a díjazás. Ezek közül a leghíresebb az 1919-es, Marcel Proust-nak ítélt díj volt, ugyanis az olvasók Roland Dorgelès Les Croix de bois (Fa keresztek) című művére szavaztak (mely az I. világháborúról szólt), a következő okok miatt:
- a díjat ígéretes fiatal szerzőknek szokás adni, míg Proust már 48 éves volt;
- mindez az első világháború után történt, ahol Dorgelès is harcolt, míg Proust asztmája miatt egészségügyileg alkalmatlan volt a harcra;
- Dorgelès regénye hazafiasságtól duzzadt ki, míg Prousté politikától mentesen egy társadalmi, pszichológiai eszmefuttatás volt.
Ezeket az érveket persze a mai kritika már teljesen átértékelte.