Gót nyelv
nyelv / From Wikipedia, the free encyclopedia
A gót nyelv a gótok által beszélt, kihalt germán nyelv. Elsősorban a Codex Argenteusból, egy 4. századi bibliafordítás 6. századi másolatából ismerjük. Az egyetlen, használható korpusszal rendelkező keleti germán nyelv. Más keleti-germán nyelvek, mint a burgund és a vandál, jóformán csak személynevekből ismertek.
Gót nyelv | |
Beszélik | Holt nyelv |
Nyelvcsalád | indoeurópai nyelvcsalád germán nyelvek keleti germán nyelvek |
Írásrendszer | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gót nyelv témájú médiaállományokat. |
Germán nyelvként a gót az indoeurópai nyelvcsalád része. Ez a legkorábbi, komoly szövegemlékeket felmutató germán nyelv, de nincsenek modern leszármazottai. A legrégibb gót dokumentumok egészen a 4. századig mennek vissza. A nyelv a 6. század közepén hanyatlásnak indult, ami annak volt köszönhető, hogy a frankok legyőzték a gótokat, és ez az itáliai gótok földrajzi elszigetelődéséhez vezetett. A gót túlélte a századok viharait az Ibériai-félszigeten (mai Spanyolország és Portugália), és egy 8. századi frank szerző, Walafrid Strabo leírta, hogy még mindig beszélik a Duna alsó részén. A 9. század elején a Krím elszigetelt hegyi régióiban is éltek még beszélői, sőt a krími gót nyelv maradványai talán egészen a 18. századig fennmaradtak,[1] habár nem teljesen tisztázott, hogy ez tényleg gót nyelv lenne. A gótnak hitt későbbi (9. század utáni) kéziratok már nem tartoznak ugyanahhoz a nyelvhez. Korai nyelvi korpuszai miatt nagy érdeklődésre tarthat számot az összehasonlító nyelvészek körében.