Hét főbűn
A hét kardinális bűn / From Wikipedia, the free encyclopedia
A hét főbűn, más néven a hét kardinális bűn az emberi bűnök csoportosítása és osztályozása a keresztény hamartiológiában, illetve a katolikus egyház erkölcsi tanítása szerint. A Biblia közvetlenül nem említi őket, de párhuzamokat találnak azzal a hét dologgal, amelyet Isten gyűlöl, például a Példabeszédek könyve alapján. Ezek önmagukban nem feltétlenül a legsúlyosabb bűnök, hanem olyan negatív jellembeli tulajdonságok (a katolikus erkölcstani kategóriák szerint tulajdonképpen nem is bűnök,[1] hanem viciumok[2]), amelyek hajlamosítanak a tízparancsolatban meghatározott bűnök elkövetésére, így a bűnök forrásainak tekinthetők. A hét főbűnhöz sorolható viselkedési formák illetve szokások veszélye az, hogy könnyen vezetnek erkölcstelenségre, konkrét morális ballépésekhez.
A hét főbűn mai nevükön: büszkeség, kapzsiság, harag, irigység, bujaság, falánkság és lustaság, amelyek ellentétesek a hét mennyei erénnyel.