II. Harald norvég király
norvég király / From Wikipedia, the free encyclopedia
II. Harald Eriksson vagy Szürkeköpenyes Harald (922 – 976[1]) norvég király 961-től haláláig.
II. Harald | |
Norvégia királya | |
Uralkodási ideje | |
961 – 976 | |
Elődje | I. Haakon |
Utódja | Dániai Harald |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Yngling-ház |
Született | 922 Norvégia |
Elhunyt | 976 (54 évesen) Hals közelében, Dánia |
Édesapja | I. Erik |
Édesanyja | Gunnhild Gormsdotter |
Testvére(i) |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. Erik fiaként született, és édesapja halála után Dániában keresett menedéket.[2] Nagybátyja, I. Harald dán király segítségével[2] ő és fivérei többször is rajtaütöttek I. Haakon norvég seregein[2] és 961-ben megölték a királyt.[2] Miután testvérei lemondtak trónigényükről,[3] 963-ban,[3] Harald lett a király. Harald kíméletlen eszközökkel uralkodott; az oslói tartomány két királyát, valamint Haakont, Lade urát is meggyilkoltatta.[2] Neki tulajdonítják az első keresztény missziók megalapítását Norvégiában.[2] Általános felzúdulást keltett azzal, hogy betiltotta a pogány istenségek nyilvános tiszteletét.[2] 976-ban a dán Kékfogú Harald Jütlandba csalta[3] és Haakon, Lade earljének a fia segítségével megölette[3] a Limfordi csatában,[4] Hals közelében.[5] A trónon nagybátyja, a dán Harald követte, de a tényleges uralkodó Haakon jarl lett.[2]