IV. Ince pápa
a római katolikus egyház 180. pápája / From Wikipedia, the free encyclopedia
IV. Ince (Genova, 1195 körül – Nápoly, 1254. december 7.) uralkodói néven vált a római katolikus egyház fejévé a történelem 180. pápája. Ince hosszas interregnum után foglalhatta el Szent Péter trónját, ami elődjének alig kéthetes pontifikátusa után nem is csoda. A konklávé igen nehéz helyzetben volt IV. Celesztin pápa halála után. II. Frigyes német-római császár Tivolinál táborozó serege nagy nyomást gyakorolt a választókra. A közel kétéves tanakodás után végül olyan egyházfő uralhatta Rómát, akit a császár ugyan örömmel üdvözölt, de hamarosan kiderült, hogy nem véletlenül vette fel az Ince nevet.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
IV. Ince pápa | |||||
a katolikus egyház vezetője | |||||
Eredeti neve | Sinibaldo Fieschi | ||||
Született | 1195 k. Genova | ||||
Megválasztása | 1243. június 25. | ||||
Beiktatása | 1243. június 28. | ||||
Pontifikátusának vége | 1254. december 7. | ||||
Elhunyt | 1254. december 7. (kb. 60 évesen) Nápoly | ||||
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Ince pápa témájú médiaállományokat. |
1252-ben kiadta az Ad extirpanda kezdetű pápai bullát, amelyben azt tanácsolta az itáliai polgári hatóságoknak, hogy az eretnekeket bűnözőként kezeljék és ettől kezdve a vizsgálatok szerves részét képezte a kínzás.[1]