Jadzsurvéda
a hinduizmus szent iratai közé tartozik, a Védák része / From Wikipedia, the free encyclopedia
Jadzsurvéda (Dévanágari: यजुर्वेद) a hinduizmus szent iratai közé tartozik, a Védák része. Az áldozati szertartások közben mondott énekek mellett az áldozati rítusok pontos leírását is tartalmazza. Feltételezett lejegyzési ideje i. e. I. évezred, védikus szanszkrit nyelven íródott.[1] A sruti irodalom része, kinyilatkoztatás, hallomás útján megismert tudás, amelyekről a legendák szerint a risik szereztek tudomást, és az idők folyamán hallomás útján adódott tovább.[2]
Védák |
|
A hinduizmus minden ortodox irányzata a védákat öröknek és tévedhetetlennek tartja. A védák szövegéhez a különböző irányzatok különböző értelmezéseket fűznek, ez a hinduizmusban természetes folyamat, máig tart. A védák jelentősége a védikus áldozat, a jadnya elvégzéséhez adott útmutatás, illetve annak alapvető része. A jadnyától, illetve a védáktól az ősi indiaiak szerint minden függ, a világ teremtése is.[3] A gyűjteményeket (szamhitákat) mantráknak is nevezik, amelyek akkor is kifejtik hatásukat, ha a szöveget az előadó nem is érti. Himnuszokat tartalmaznak, a rendkívül bonyolult áldozati szertartások során alkalmazzák őket. A legősibb a Rigvéda. A máig fennmaradt gyűjtemény a Sákala Védaiskola szövege, 1028 himnuszt tartalmaz. A Jadzsurvéda sok, már a Rigvédában is szereplő himnuszt tartalmaz.[4]
A Jadzsurvédának két változata ismert, a Fehér Jadzsurvéda, ez áldozati szövegeket tartalmaz, és a Fekete Jadzsurvéda, ebben az áldozati szövegek kiegészülnek a szertartások, rítusok, vallásos cselekmények leírásával. Liturgikus segédkönyvnek is nevezhető. Minden célra más és más szövegek és szertartások szolgálnak. Csak a pontos és hibátlanul elvégzett rítusok biztosítják a megfelelő eredményt. A rituálé minden részletére kitér, még az áldozatnál használt eszközökhöz is úgy szól, mintha élőlények lennének. Olyan típusú dicsőítő és könyörgő énekek is szerepelnek benne, amelyek a keresztény litániákra hasonlítanak, az egyes szakaszok végén ismételve az istenség nevét, akihez az ének szól, hozzátéve a Szváha (Dicsőség neki) formulát.[4]
A Jadzsurvéda a vallástörténeti kutatásokhoz is sok fontos információt szolgáltat.