Jedlik Ányos
(1800-1895) magyar természettudós, feltaláló, bencés szerzetes, oktató, fizikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Jedlik Ányos (Szímő, 1800. január 11. – Győr, 1895. december 13.) magyar természettudós, feltaláló, bencés szerzetes, kiváló oktató. Eredeti neve Jedlik István, az Ányos a rendben felvett neve. Hozzá fűződik többek között az első villanymotor megalkotása, az öngerjesztés elve, a dinamóelv első leírása,[2] a szódavíz magyarországi gyártása és a feszültségsokszorozás felismerése.
Jedlik Ányos (Jedlik István Ányos) | |
a Vaskorona-rend lovagja, 1879 | |
Született | Jedlik István[1] 1800. január 11. Szímő |
Elhunyt | 1895. december 13. (95 évesen) Győr |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | |
Kitüntetései | lásd elismerései, társulati tagságai |
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora | |
Hivatali idő 1863 – 1864 | |
Előd | Sauer Ignác |
Utód | Schopper György |
Tudományos pályafutása | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Szakterület | fizika |
Tudományos fokozat | doktorátus (1822) |
Szakintézeti tagság | Magyar Tudományos Akadémia (1858–) |
Akadémiai tagság | Magyar Tudományos Akadémia (rendes tag, 1858) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jedlik Ányos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az első elektromossággal foglalkozó magyarországi tankönyv már 1746-ban megjelent, de az elektrodinamika kutatása és oktatásának bevezetése is az ő nevéhez köthető.[3] Az elektromos fejlődés hulláma a 19. század negyedik évtizedétől kezdve Magyarországra is elért, jó ideig egyedül Jedlik munkásságával. Fennmaradt írásai alaposabb feldolgozása azt mutatja, hogy a szerény anyagi eszközökkel rendelkező fizikaszertárak csendes munkása nemcsak, hogy lépést tartott az európai haladással, de nem egy dologban meg is előzte azt.[4]
A Magyar Királyságban 1844-ig a latin volt a hivatalos, így minden magasabb fokú oktatási intézményben is az oktatás nyelve. Egyetemi katedrán először – 1845-ben – Jedlik Ányos szólalt meg a „deák” helyett magyarul.[5]
„ | Mi magyarok nem vagyunk olyan gazdagok nagy emberekben, hogy könnyelmű felületességgel elhanyagolhatnók őket. Kell, hogy emléküket tiszteljük, hagyatékukat szerető gonddal őrizzük. Az angoloknak nagyjaik számára megvan a Westminster Apátságuk, a franciáknak a Pantheonjuk. Mi csak szellemünkben tudunk pantheont készíteni nagy íróink, politikusaink, tudósaink emlékének. Ezek sorába kell, hogy méltó hely jusson Jedlik Ányosnak, a múlt évszázad csendben, önzetlenül dolgozó tudósának is. | ” |
– Holenda Barnabás (1967)[4] |