Jules Mazarin
olasz-francia diplomata, egyházi politikus, államférfi / From Wikipedia, the free encyclopedia
Jules Mazarin[1] (született Giulio Raimondo Mazarino) (Pescina, 1602. július 14. – Vincennes, 1661. március 9.) olasz-francia diplomata, egyházi politikus, államférfi.
Jules Mazarin | |
Francia Királyság 2. főminisztere | |
Hivatali idő 1642. december 5. – 1661. március 9. | |
Előd | Richelieu bíboros |
Született | 1602. július 14. Pescina |
Elhunyt | 1661. március 9. (58 évesen) Vincennes |
Sírhely | tomb of Cardinal Mazarin |
Szülei | Ortensia Buffalini Pietro Mazzarini |
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Vallás | Római katolikus |
Jules Mazarin aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Mazarin témájú médiaállományokat. |
Szegény családból származott, apja a Colonnák római hercegi udvarában szolgált. Kitűnő kommunikációs tehetsége már ifjúkorában megmutatkozott. Hatalmas ambíciókkal kapcsolódott be a kor római politikai életébe, majd azt a célt tűzte ki maga elé, hogy francia szolgálatba áll. Szívós munkával elérte, hogy fő mentorának, Richelieu bíborosnak utódjaként XIV. Lajos francia király főminisztere lehetett 1642-től haláláig.
Ausztriai Anna támogatójaként döntő szerepe volt a francia állam belső és külső megszilárdításában. A különös polgárháború, a Fronde után helyreállította a központi hatalmat, az állam egységét. Kiterjesztette és megerősítette az ország határait, megteremtette az ország fejlődéséhez szükséges békét, megosztotta Franciaország ellenfeleit és biztosította a királyság vezető nagyhatalmi státuszát.
Mint XIV. Lajos nevelője, nagy hatást gyakorolt a későbbi Napkirály személyiségére és politikájára, közvetve a francia abszolút monarchia kialakulására. Halálakor a 23 éves király felkészülten vehette át az ország irányítását.
Pompakedvelő műgyűjtőként – és végtelenül kapzsi emberként – hatalmas vagyont gyűjtött, amelyet nagyrészt kiterjedt rokonságára hagyott. Személyes könyvtára lett a párizsi Bibliothèque Mazarine gyűjteményének alapja. Kitűnő ízlése és olasz kulturális gyökerei révén hozzájárult a kor francia kultúrájának fejlődéséhez.