Költészettan
a költészet elmélete / From Wikipedia, the free encyclopedia
A költészettan, vagy költői írásművek elmélete, latinos nevén poétika (latinul: ars poetica) a költészet elmélete, tudománya. Tárgya tehát a költészet, vagyis az emberi érzésnek és képzeletnek az a nyelvbeli kifejezése, amelynek egyenes célja az emberi érzés és képzelet foglalkoztatása. A poétika a művészettannak, vagyis a gyakorlati esztétikának egy ága, mert a költészet a művészetek közé tartozik – azonban a költészettan az esztétikának csak általános alapvetést köszönhet és nem annyira az ő törvényeit lehet levezetni az esztétika alapfogalmaiból, mint inkább az esztétikai alapfogalmak megállapítására segíthetik az embert a költészet törvényei. (A nem költészeti irodalommal a prózai írásművek elmélete foglalkozik, míg a szerkesztéstan az írásművek általános szabályaival.) Költészet alatt a tartalom értendő, ezért a prózában írt költött művek (pl. regények, novellák) is a költészet körébe tartoznak.
Költészettan | |
poétika (latinul: ars poetica) | |
Alfons Mucha: A Költészet allegóriája (1898) | |
Tárgya | a költészet |
Ágai |
|
Jelentős művelői | Arisztotelész, Horatius, Boileau, Lessing, Herder |
Jelentős kézikönyvei | Szepes–Szerdahelyi: Verstan (Budapest, 1981) |
– esztétikai tudományok – |