Királynék völgye
ókori egyiptomi nekropolisz / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Királynék völgye (ókori egyiptomi nyelven Ta-szet-Neferu, „a fáraó gyermekeinek helye”,[1] arabul: وادي الملكات, Wadi el-Melikat vagy بيبان الحريم, Biban el-Harim) régészeti lelőhely Egyiptomban, a nyugat-thébai nekropolisztól délre. A terület ma 98 ismert temetkezési helyet rejt, az egyszerű halotti aknáktól, a befejezetlen sírokon keresztül a hatalmas bonyolult sírboltokig. Több mint kétharmadának nem sikerült eddig beazonosítani eredeti tulajdonosát.
Théba és a thébai nekropolisz | |
Világörökség | |
A Királynék völgye a thébai hegyekben | |
Adatok | |
Ország | Egyiptom |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | I, III, VI |
Felvétel éve | 1979 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 25° 43′ 40″, k. h. 32° 35′ 35″25.727777777778, 32.593055555556 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Királynék völgye témájú médiaállományokat. |
Ta szet neferu | |||||||||
A völgyet Jean-François Champollion nevezte el Királynék völgyének. Valójában eredetileg az uralkodó gyermekeinek temetkezésére szolgált; azok közül a sírok közül, amelynek tulajdonosa ismert, vagy legalább a tulajdonosa címei fennmaradtak, kevesebb mint a felébe temettek királynét. Az ókorban a helyet szentnek tekintették, mivel közel volt a Thébai-csúcs (El-Qorn) a piramis alakú hegy, valamint a völgy aljában egy barlangi vízesés található – az Égi Tehén (Hathor istennő egyik alakja) méhét jelképezve – ahonnan a kibuggyanó víz megjövendölte a kiváltságos helyen eltemetett holtak feltámadását.[2]
A völgybe a XVIII. dinasztia korától kezdődően temették ide a királyi család hercegeit, hercegnőit és egyes udvari személyiségeket, majd – a XIX. dinasztia korától, I. Ramszesz feleségével, Szitrével kezdődően – a nagy királyi hitveseket is. A XXI. dinasztiától kezdve a papok hatalmas birtokaival kapcsolatban állókat temették ide. A hely a Római Birodalom idején is népszerű temetkezési hely maradt, egészen a koptok 4. századi letelepedéséig.[2]
A rossz kőzetanyag és a hely vízrajzi sajátosságai már a sírok kialakításakor gondot okoztak. Számos sír a rossz kőzetanyag miatt befejezetlenül maradt, és inkább máshol építkezett tulajdonosuk. A munkások rendszerint igen vastag vakolatréteget voltak kénytelenek felvinni a sírok falára a megfelelő díszíthetőség érdekében. A késő Ramesszida-kori esőzések nagyban pusztították a sírokat, mégis van köztük, ami gyönyörű állapotban fennmaradt – a leghíresebb II. Ramszesz feleségének, Nofertarinak a sírja.[3] Az 1904-ben felfedezett sírt 1995-ben – a Getty Conservation Institute állagmegóvó restaurálási munkálatainak elvégzése után – rövid időre megnyitották a látogatók előtt. 2003-ban műemlékvédelmi okokból ismét bezárták, de jelenleg (2017) ismét látogatható, 1200 fontos belépővel.
Jelenleg a völgy látogatására szolgáló 25 egyiptomi font (2008-as adat) kifizetésével három sír megtekinthető: a QV44, a QV52 és a QV55; III. Ramszesz két fiának, illetve egyik feleségének sírja.