Kínai ókor
From Wikipedia, the free encyclopedia
A kínai ókor a kínai történelemnek az i. e. 18. század – i. sz. 220 közötti időszakát öleli fel, ami nagyjából egybeesik a közel-keleti és európai ókorral. A kínai ókort Kína őstörténete előzi meg, és a kínai középkor vagy középső császárkor követi (220–1368).[1]
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Ez a szócikk a kínai nevek pinjin átírását használja, kivéve a magyaros átírásban meghonosodott neveket. |
A kínai ókor a következő korszakokra osztható:
- Kínai bronzkor
- Shang-kor (i. e. 18–11. század): korai bronzkor, írás megjelenése
- Korai Zhou-kor vagy Nyugati Zhou-kor (i. e. 11. század – i. e. 771.): késő bronzkor
- Kínai vaskor - Késői Zhou-kor vagy Keleti Zhou-kor: az írott történelem kezdete
- Tavasz és ősz korszak (i. e. 770 – i. e. 476.)
- Hadakozó fejedelemségek kora (i. e. 476 – i. e. 221.)
- Korai császárkor