Kőszegi Iván
(124?–1308) nádor, szlavón bán / From Wikipedia, the free encyclopedia
Kőszegi Iván (János) (?–1308. április 5.) a Héder nemzetség Kőszegi családjából származó magyar főúr, oligarcha, Kőszegi Nagy Henrik fia.[2] A 13. és 14. század fordulóján a Magyar Királyság egyik legbefolyásosabb ura volt. A korábbi történetírói munkák Németújvári Ivánként (németül Ivan von Güssing, horvátul Ivan Gisingovac) is említik. 1281-ben, 1287 és 1288 között, majd 1302-től 1307-ig nádor, 1275-ben, 1284-től 1285-ig és 1290-ben szlavón bán, 1276-ban és 1291-ben pedig tárnokmester volt.
Kőszegi Iván | |
Született | 1240-es évek nem ismert |
Elhunyt | 1308. április 5.[1] nem ismert |
Állampolgársága | magyar |
Szülei | Kőszegi Nagy Henrik |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Politikai pályafutását sorozatos lázadások és a királyi hatalom elleni törvénysértések jellemezték. Az úgynevezett oligarchák egyikeként a Nyugat-Dunántúlon önálló tartományt hozott létre, és az 1280-as évektől az uralkodóktól „de facto” függetlenül irányította Győr, Sopron, Moson, Vas és Zala megyéket. Magyarországi lázadásai mellett az Osztrák Hercegséggel is háborúzott. A stájer tartományok elleni rabló és fosztogató portyái miatt az osztrák krónikák „kapzsi farkasnak” titulálták. A feudális anarchia korszakában általában „királycsináló” szerepet játszott. Például háromszor (1278, 1287, 1290) hívta meg a trónra Velencei Andrást a törvényes uralkodó IV. László ellen. Kezdetben trónra lépése után III. Andrást támogatta, de 1292-től a király ellen fordult, és a szintén trónkövetelő Martel Károly salernói herceg híve lett. Az Árpád-ház 1301-es kihalása után az Anjou-házat is elárulta, és Vencel, majd Ottó híveként fontos szerepet játszott a későbbi trónviszályokban.