Lamoraal van Egmont
flamand főnemes, Egmont grófja, hadvezér, a németalföldi szabadságharc kivégzett mártírja / From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Lamoraal, Egmont negyedik grófja, Gavere hercege (Lahamaide kastély, Hainaut tartomány, Spanyol-Németalföld, 1522. november 18. – Brüsszel, 1568. június 5.), neve flamandul Lamoraal I graaf van Egmont, prins van Gavere, franciául Lamoral, comte d’Egmont, prince de Gavre: katolikus vallású flamand lovag, Purmerend, Hoogwoud, Aartswoud, Fiennes, Zottegem és Armentières en Auxy ura, 1553-tól Gavre (Gavere) hercege, V. Károly német-római császár hadvezére, II. Fülöp spanyol király alatt Flandria és Artois helytartója, a németalföldi szabadságküzdelmek egyik vezéralakja és mártírja. Harcostársával, Hoorn (Hornes) grófjával együtt Alba hercege halálra ítéltette és Brüsszel főterén kivégeztette. Nevét Egmond alakban is írják. 1810-ben Beethoven az ő emlékére írta az „Egmont-nyitányt”.
Lamoraal van Egmont | |
Lamoraal, Egmont grófja. | |
Született | 1522. november 18.[1][2][3][4][5] Hainaut-i grófság |
Elhunyt | 1568. június 5. (45 évesen)[1][3][4][5][6] Grand-Place |
Állampolgársága | Spanyol Birodalom |
Házastársa | Sabina pfalz-simmerni palotagrófnő (1545–) |
Gyermekei |
|
Szülei | Françoise of Luxemburg John IV of Egmont |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | birodalmi fejedelem |
Kitüntetései | Aranygyapjas rend lovagja (1546) |
Halál oka | lefejezés |
A Wikimédia Commons tartalmaz Lamoraal van Egmont témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |