Ludovico Sforza
Milánó hercege / From Wikipedia, the free encyclopedia
Ludovico Maria Sforza (Vigevano, Lombardia, 1452. július 27. – Loches, Francia Királyság, 1508. május 27.), ragadványnevén Ludovico il Moro, a Sforza-házból való főnemes, I. Francesco Sforza milánói herceg fia, 1489-ben a Milánói Hercegség régense, 1494–1499 között Milánó uralkodó hercege, a művészetek nagy pártolója, Leonardo da Vinci és más képzőművészek bőkezű mecénása. Az első itáliai háború (1494–98) kezdetén VIII. Károly francia király szövetségese, majd ellene fordult. A második itáliai háború (1499–1504) során 1499-ben XII. Lajos király elűzte. 1500-ban svájci zsoldos haddal visszatért, de elárulták és eladták őt a franciáknak. Loches várbörtönében halt meg.
Ludovico Sforza | |
Ludovico Maria Sforza | |
Ludovico Sforza portréja (Giovanni Ambrogio de Predis műve) | |
Ragadványneve | Ludovico il Moro |
Milánói Hercegség régense | |
Uralkodási ideje | |
1481 – 1494. október 21. | |
Milánói Hercegség hercege | |
Uralkodási ideje | |
1494. október 21. – 1500. április 10. | |
Koronázása | Milánó 1494. október 22. |
Örököse | Ercole Massimiliano |
Elődje | Gian Galeazzo Sforza |
Utódja | XII. Lajos francia király |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Sforza-ház |
Született | 1452. július 27. Vigevano, Lombardia, Milánói Hercegség |
Elhunyt | 1508. május 27. (55 évesen) Loches, Francia Királyság |
Nyughelye | Tarascon Franciaország |
Édesapja | I. Francesco Sforza, Milánó hercege |
Édesanyja | Bianca Maria Visconti |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Beatrice d’Este[1] |
Gyermekei | Ercole Massimiliano II. Francesco (Házasságon kívül:) Bianca Giovanna Giovanni Paolo |
Ludovico Sforza aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ludovico Sforza témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ragadványnevének – „il Moro” („a Mór”) – eredetére több feltételezés létezik. Kaphatta mélyfekete haj- és szemszínéről, bőrének sötét tónusáról. Lehetséges, hogy második keresztneve korábban Mauro (Mór) lett volna. Benedetto Varchi (1502–1565) humanista történetíró Storia Fiorentina c. művében Ludovico saját magáncímerén látható sötét bőrű férfialakról („a mórról”) ír. Alessandro Visconti (1884–1955) milánói történész professzor Storia di Milano c. könyvében felveti, hogy Ludovico alatt terjedt el Lombardiában a fekete eper (morus nigra) termelése, ennek helyi elnevezése moròn volt.[2]