Mennoniták
From Wikipedia, the free encyclopedia
A mennoniták anabaptista keresztény felekezet. Nevét az alapítójáról kapta. Elveik alapját Jézus tanítása képezi.
mennoniták | |
kereszténység → anabaptizmus | |
Kialakult | 16. század |
Alapító | Menno Simons |
Szent iratok | Biblia |
Követők száma | 1,4 millió fő[1] |
Az Európában kialakult újkori üldöztetések és vallási korlátozások a mennoniták és más anabaptisták Kelet-Európába és Észak-Amerikába való kivándorlásához vezettek. Ma szerte a világban élnek, beleértve Latin-Amerikát, Afrikát és Ázsiát is; 2015-ben mintegy 1,4 millió hívővel.[2]
Közös hitvallásuk nincs, minden gyülekezetük önálló, szövetségeik a gyülekezetek fölött nem gyakorolnak hatalmat. Az őskeresztény erkölcshöz és a bibliai előírásokhoz ragaszkodnak, nem esküsznek, egymás iránt érzett embertársi érzésük őszinte.[3] A többségük megtagadja a katonai szolgálatot és elutasítja a hatósági tisztségek viselését is.
Az észak-amerikai székhelyű Mennonita Katasztrófaenyhítő Szolgálat (Mennonite Disaster Service)[4] és a Mennonita Központi Tanács (Mennonite Central Committee) humanitárius segítséget nyújt természeti katasztrófák által sújtotta területeken és utóbbi hosszú távú fejlesztési programokat is működtet.
A mennonitákat a Bázelben alapított, 5 évenként ülésező Mennonita Világkonferencia (Mennonite World Conference) tömöríti, amelybe más anabaptista csoportok, így az amisok is beletartoznak. 2015-ben mintegy 2,1 millió fő anabaptista tartozott ebbe a konferenciába.[1]