Mosonmagyaróvár
magyarországi város Győr-Moson-Sopron vármegyében / From Wikipedia, the free encyclopedia
Mosonmagyaróvár (németül: Wieselburg-Ungarisch Altenburg, latinul: Ad Flexum, horvátul: Stari Grad) város Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Mosonmagyaróvári járás székhelye. Légvonalban Győrtől 35 km-re, Soprontól 56 km-re, Pozsonytól 33 km-re, Rajkától 15 km-re, Bécstől 76 km-re, Budapesttől pedig 140 km-re helyezkedik el, közel az osztrák és a szlovák határhoz. Lakossága körülbelül 34.300 fő,[4] ezzel pedig a megye harmadik és Magyarország 27. legnépesebb települése.
Mosonmagyaróvár | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Győr-Moson-Sopron | ||
Járás | Mosonmagyaróvári | ||
Jogállás | város | ||
Polgármester | Dr. Árvay István (Fidesz-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 9200 | ||
Körzethívószám | 96 | ||
Testvértelepülései | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 34 226 fő (2023. jan. 1.)[3] | ||
Népsűrűség | 392,17 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 83,78 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 52′, k. h. 17° 16′47.866666666667, 17.266666666667 | |||
Mosonmagyaróvár weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mosonmagyaróvár témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Moson városa, Moson vármegye eredeti székhelye volt a Magyar Királyságban, majd a megyeszékhely később Magyaróvárra került. A két várost 1939-ben egyesítették, és mára a dualizmus szinte minden jele eltűnt, mivel a két város közötti tér fizikailag és kulturálisan is fejletté vált. A név hossza miatt a várost a helyiek Óvárként, a külföldiek Mosonként is emlegetik. Itt található a Hansági Múzeum.
A település már a római korban lakott volt, ekkor a neve Ad Flexum (jelentése: „kanyarban”) volt. A várost Bécs első török ostromának kudarca után a törökök visszavonulásukkor, 1529-ben, majd a második török ostrom után 1683-ban ismét felgyújtották. A régió legtöbb más települése nagyrészt ugyanerre a sorsra jutott.
A magyarosítás következtében a 19. század vége felé a két város elvesztette német többségét. A környező német ajkú falvakban nagyrészt 1945-ig változatlan maradt a lélekszám.
1904-ben Lúcsony községet egyesítették Magyaróvárral, majd 1919-ben Magyaróvárt városi rangra emelték. A Monarchia 1918-as bukása után Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg magyaróvári birtokára költözött, és a város első polgáraként tartották számon, majd itt halt meg 1934-ben. Ma a sétálóövezetben egy emlékmű állít emléket neki.
1941-ben a városban 466 zsidó élt, ez a lakosság mintegy 3 százalékát jelentette. Magyarország 1944. márciusi német megszállása után a magyar közigazgatás 1944 májusában kötelező gettókat állított fel, melyekbe a környékbeli zsidókat is kényszerítették. Június elején a gettó foglyait Győrbe deportálták, majd onnan az auschwitzi koncentrációs táborba. A korábban számszerűsített német ajkú lakosság többségét 1945–1946-ban telepítették át.