Nikaia–konstantinápolyi hitvallás
From Wikipedia, the free encyclopedia
A nikaia–konstantinápolyi hitvallás (Nikaia régies latinos közvetítéssel magyarosodott alakját használva gyakran előfordul nicea–konstantinápolyi hitvallás, illetve röviden niceai hitvallás formában is; latinul: Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum) a kereszténység egyik legfontosabb és legismertebb hitvallása, amelyet a legtöbb keresztény felekezet és közösség elfogad, és gyakran hangzik el istentiszteleteiken (a római katolikus egyház szentmiséin minden ünnepi/vasárnapi alkalommal, a homília/prédikáció után). Sokszor – némiképp pontatlanul – nikaiai hitvallásnak is nevezik.
Szövegezése és egyetemes elfogadása a trinitárius kereszténység első két egyetemes zsinata a 325-ben tartott első nikaiai zsinathoz és a 381-ben tartott első konstantinápolyi zsinathoz kötődik. Háromosztatú hitvallás, tehát három hitágazatban vallja meg a Szentháromság három személyébe vetett hitet. Szerkezetében és szóhasználatában is hasonlít az apostoli hitvalláshoz, viszont jóval hosszabb nála.
A hitvallás leghosszabb és egyben legfontosabb része a második hitágazat, amelyben sok kifejezés újra és újra hangsúlyozza Jézus Krisztus istenségét, ezek szövik át a megváltás történeti elbeszélését. Emellett hangsúlyos a hitvallásban a Szentlélek istensége – a harmadik hitágazatban.
Görög szöveg[1] | Latin szöveg | Ökumenikus fordítás | Katolikus fordítás | Ortodox fordítás[2] |
---|---|---|---|---|
Πιστεύομεν εἰς ἕνα Θεόν, Καὶ εἰς ἕνα Κύριον Καὶ εἰς τὸ Πνεῦμα τὸ Ἅγιον, Εἰς μίαν, Ἁγίαν, |
Credo in unum Deum, Et in unum Dominum Et in Spiritum Sanctum, Et unam, sanctam, |
Hiszek[3] az egy Istenben, Hiszek az egy Úrban, Hiszek a Szentlélekben, Hiszem az egy, szent, |
Hiszek az egy Istenben, Hiszek az egy Úrban: Hiszek a Szentlélekben, Hiszek az egy, szent, |
Hiszek egy Istenben, és az egy Úr és a Szent Lélekben, Hiszek egy, szent, |
A szöveg nagyrészt bibliai fordulatokból épül fel, a legfontosabb kivétel a második hitágazatban szereplő ὁμοούσιον (egylényegű) kifejezés, amely a filozófiai nyelv egy fontos fogalmát emelte be a hitvallásba, és ezzel hozzájárult a keresztény hit filozófiai interpretációjának folyamatához. Ez a kifejezés egyben a hitvallás sarokpontjának is tekinthető, az ariánus-viták jelszavává vált.
A Nikaia–konstantinápolyi hitvallás kimondta Jézus Krisztus egylényegűségét az Atyával. Ez a szó görögül homouszion. Arius azonban betoldott egy iótát az u elé, így lett homoiuszion, ez pedig azt jelenti: „hasonló lényegű”. A zsinat Ariust és követőit, mint eretnekeket, kizárta az egyházból.
„ | Nem az szeret, ki a testnek hizelg,
De aki a lelket vezérli vissza, Ha kell, kard élén vagy lángon keresztül Ahhoz, ki mondá: Nem békét, de harcot Hozok a földre. - E gonosz hitűek A szentháromság rejtélyes tanában A homoiusiont hirdetik, Mig az egyház a homousiont Alapítá meg a hit cikkeül. |
” |
– Madách Imre: Az ember tragédiája – Hetedik szín (Konstantinápolyban) |