Nikola Pašić
szerb politikus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Nikola Pašić (szerb cirill írással: Никола Пашић, Zaječar, 1845. december 18. – Belgrád, 1926. december 10.) szerb és jugoszláv politikus és diplomata volt. Csaknem négy évtizedes politikai pályafutása során ötször volt Szerbia, háromszor pedig Jugoszlávia miniszterelnöke. Szerepet játszott Jugoszlávia megalapításában, és a szerb huszadik századi történelem egyik legbefolyásosabb alakjaként tartják számon.
Nikola Pašić | |
Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 4. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1924. november 6. – 1926. április 8. | |
Uralkodó | I. Sándor jugoszláv király |
Előd | Ljubomir Davidović |
Utód | Nikola Uzunović |
Szerb-Horvát-Szlovén Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1921. január 1. – 1924. július 28. | |
Uralkodó | I. Sándor jugoszláv király |
Előd | Milenko Vesnić |
Utód | Ljubomir Davidović |
Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1. miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1918. december 1. – 1918. december 22. | |
Uralkodó | I. Péter szerb király |
Előd | önmaga, mint a Szerb Királyság miniszterelnöke |
Utód | Stojan Protić |
Szerb Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1912. szeptember 12. – 1918. december 1. | |
Uralkodó | I. Péter szerb király |
Előd | Marko Trifković |
Utód | önmaga mint a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság miniszterelnöke |
Szerb Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1909. október 24. – 1911. július 4. | |
Uralkodó | I. Péter szerb király |
Előd | Stojan Novaković |
Utód | Milovan Milovanović |
Szerb Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1906. április 29. – 1908. július 20. | |
Uralkodó | I. Péter szerb király |
Előd | Sava Grujić |
Utód | Petar Velimirović |
Szerb Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1904. december 10. – 1905. május 28. | |
Uralkodó | I. Péter szerb király |
Előd | Sava Grujić |
Utód | Ljubomir Stojanović |
Szerb Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1891. február 23. – 1892. augusztus 22. | |
Uralkodó | I. Sándor szerb király |
Előd | Sava Grujić |
Utód | Jovan Avakumović |
Született | 1845. december 6.[1][2] Veliki Izvor |
Elhunyt | 1926. december 10. (81 évesen)[3][1][4] Belgrád[5] |
Sírhely | Belgrád–Újtemető |
Párt | Népi Radikális Párt |
Foglalkozás | jogász |
Iskolái | |
Vallás | szerb ortodox egyház |
Díjak | Fehér Sas-rend (1910. március 10.) |
Nikola Pašić aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nikola Pašić témájú médiaállományokat. |
A kelet-szerbiai Zaječarban született, majd Svájcban mérnöknek tanult, ahol a zürichi Műszaki Iskola diákjaként a szerb radikális politika híve volt. 1878-ban tért vissza Szerbiába, és mint a három évvel később formálisan megalakult Radikális Párt tagját beválasztották a Nemzetgyűlésbe. Az I. Milán szerb király kormánya elleni sikertelen Timok-lázadást követően halálra ítélték, és éppenhogy elkerülte az elfogást és a kivégzést. A következő hat évet Bulgáriában töltötte száműzetésben. Milán király 1889-es lemondását követően Pašić visszatért Szerbiába, és a Nemzetgyűlés elnökévé választották. Egy évvel később Belgrád polgármestere is lett. Pašić 1891-ben lett először miniszterelnök, de a következő évben kénytelen volt lemondani.
A májusi puccsot és I. Sándor szerb király meggyilkolását követően, míg a Radikális Párt megerősítette dominanciáját, Pašić a szerb politika vezető személyiségévé vált. 1904-től 1905-ig, 1906-tól 1908-ig, 1909-től 1911-ig, végül 1912-től 1918-ig töltötte be miniszterelnöki posztot, egy olyan korszakban, amikor Szerbia a gazdasági növekedés és a kontinentális színtéren növekvő befolyásának aranykorába lépett. Csaknem megkétszerezve a szerb területek nagyságát győzelemre vezette Szerbiát a balkáni háborúkban az Oszmán Birodalom és Bulgária ellen. Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolása háborúba sodorta Szerbiát Ausztria-Magyarországgal, kirobbantva az első világháborút, amelyben az országot elfoglalták a központi hatalmak. Pašić száműzetésben vezette a kormányt a görögországi Korfu szigetén, ahol aláírták a korfui nyilatkozatot, ezzel megnyitva az utat egy jövőbeli délszláv állam előtt.
1918-ban hivatalosan kikiáltották a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot, és Pašićot az új állam de facto miniszterelnökeként ismerték el. Annak ellenére, hogy alig egy hónappal később lemondott, Szerbia képviselőjeként részt vett a párizsi békekonferencián. Még két alkalommal volt miniszterelnök, 1921 és 1924 júliusa között, valamint 1924 novembere és 1926 között. Hivatali ideje alatt ő irányította a királyság első alkotmányának megalkotását. Nem sokkal 81. születésnapja előtt, 1926 végén szívrohamban halt meg.