Négyesy László
(1861–1933) magyar irodalomtörténész, esztéta / From Wikipedia, the free encyclopedia
Négyesy László (Szentes, 1861. március 6. – Budapest, Józsefváros, 1933. január 7.)[1] irodalomtörténész, esztéta, stiliszta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd tiszteleti tagja. Fő kutatási területe a romantika előtti, újkori klasszikus magyar líra alakulásának verstani és esztétikai vizsgálata volt, e korszak több költőjének életművét dolgozta fel és rendezte sajtó alá. Két évtizeden keresztül, 1911-től 1932-ig volt előbb a magyar irodalomtörténet, majd az esztétika tanszékvezető tanára a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Itt tartotta az irodalomtörténet-írásunkban legendássá vált, több 20. századi lírikus – Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád és mások – költői indulását ösztönző Négyesy-szemináriumokat.
Négyesy László | |
Élete | |
Született | 1861. március 6. Szentes |
Elhunyt | 1933. január 7. (71 évesen) Budapest |
Sírhely | Új köztemető |
Nemzetiség | magyar |
Pályafutása | |
Fontosabb művei | Magyar verstan A magyar költészet eredete Ritmus és verstechnika Kazinczy pályája |
Irodalmi díjai | Corvin-koszorú (1930) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Négyesy László témájú médiaállományokat. | |
Fő kutatási területe a klasszikus magyar irodalom múltja volt. |