Otto von Bismarck
német államférfi, a Német Birodalom első kancellárja, a „vaskancellár” (1815–1898) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Otto Eduard Leopold von Bismarck (Schönhausen, 1815. április 1. – Friedrichsruh, 1898. július 30.) régi porosz junker családból származó államférfi, aki Ausztria kizárásával, porosz vezetéssel teremtette meg az egységes Németországot, s alapozta meg a kontinentális német dominanciát.[4]
Otto von Bismarck | |
Bismarck dolgozószobájában, 1886-ban | |
A Német Birodalom 1. kancellárja | |
Hivatali idő 1871. március 21. – 1890. március 20. | |
Uralkodó | I. Vilmos III. Frigyes II. Vilmos |
Előd | önmaga szövetségi kancellárként |
Utód | Leo von Caprivi |
Az Északnémet Szövetség kancellárja | |
Hivatali idő 1867. július 1. – 1871. március 21. | |
Szövetségi elnökség | I. Vilmos |
Előd | - |
Utód | önmaga birodalmi kancellárként |
A Porosz Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1862. szeptember 23. – 1873. január 1. | |
Uralkodó | I. Vilmos III. Frigyes II. Vilmos |
Előd | Adolf of Hohenlohe-Ingelfingen |
Utód | Albrecht von Roon |
Hivatali idő 1873. november 9. – 1890. március 20. | |
Uralkodó | II. Vilmos |
Előd | Albrecht von Roon |
Utód | Leo von Caprivi |
A Porosz Királyság külügyminisztere | |
Hivatali idő 1862 – 1890 | |
Előd | Albrecht von Bernstorff |
Utód | Leo von Caprivi |
Katonai pályafutása | |
Csatái | porosz–francia háború |
Született | 1815. április 1. Schönhausen |
Elhunyt | 1898. július 30. (83 évesen) Friedrichsruh |
Sírhely | Bismarck Mausoleum |
Párt | független politikus |
Szülei | Wilhelmine Luise Mencken Ferdinand von Bismarck |
Házastársa | Johanna von Puttkamer (1847. július 28. – , Barnowiec, Pomeranian Voivodeship) |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | |
Iskolái |
|
Halál oka | respiratory arrest |
Vallás | evangélikus kereszténység |
Díjak |
|
Otto von Bismarck aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto von Bismarck témájú médiaállományokat. |
1865-ben gróf (Graf), 1871-ben herceg (Fürst) lett, 1890-es lemondásakor megkapta a Lauenburg hercege (Herzog) nem örökíthető címet. 1862–1871 között Poroszország miniszterelnöke, majd 1871-től a német császárság kancellárja (Reichskanzler). Sikerre vitte a 39 német királyság, fejedelemség, városállam egyesítését. Ezt egymás közötti politikai-hatalmi ellentéteik helyett gazdasági érdekeik előtérbe helyezésével, közös vámunióval kezdte, és több regionális szövetség létrehozásával folytatta. A magát a német ajkú területek vezetőjének tartó Ausztriát diplomáciai manőverekkel izolálta, majd 1866. július 3-án a Königgrätz melletti csatában megverte. A német egységet ellenző Franciaországot 1870–1871-ben háborúban győzték le a poroszok vezette német szövetségesek és Párizs elfoglalása után, 1871. január 18-án a versailles-i kastély tükörtermében kikiáltották a Német Császárságot. Ezzel Poroszország királya I. Vilmos néven német birodalmi császár, Bismarck pedig a birodalom (Reich) első kancellárja lett, és maradt 1890-ig. Vezetésével a második német császárság egységes, gazdaságilag és katonailag erős nagyhatalom lett, ma is ható szociális, társadalombiztosítási és oktatási rendszerrel.