Pünkösdizmus
neoprotestáns vallási irányzat / From Wikipedia, the free encyclopedia
A klasszikus pünkösdizmus vagy pünkösdi mozgalom egy új vallási mozgalom; olyan protestáns irányzat,[1][2] amelynek követői a Krisztusba vetett hit és a megtérés mellett a Szentlélekben való keresztséget hangsúlyozzák, melynek különböző bibliai jelei lehetnek.
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Nincs központi hatósága, de sok felekezetük kapcsolódik az 1947-ben alapított Pünkösdi Világszövetséghez (wd).
A 20. század elején útjára indult pünkösdi–karizmatikus mozgalom az Isten-ismeretben, a keresztény életben és szolgálatban a Szentlélek bibliai szerepének helyreállítását célozta meg.
A mozgalom alaptétele lett Jóel próféta jövendölése, amely szerint:
„lészen az utolsó napokban, azt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És az én szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből és prófétálnak.” (ApCsel 2,17–18).
A pünkösdi irányzathoz tartozó gyülekezetek Magyarországon 1924 óta működnek,[3] amelyek száz százalékban elfogadják a Biblia hitelveit.
Hittörekvései a Biblia tanításához való visszatérés, a tiszta evangélium hirdetése, az egyház anyagiasodásának visszafogása mellett a közösségi hitéletet is tartalmazzák.
Utódja, a karizmatikus mozgalom a kereszténység legdinamikusabban növekvő mozgalma, megújulási célú irányzata.[4]