Rabindranáth Tagore
Bengáli költő és filozófus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Rabindranáth Tagore (bengáli írással: রবীন্দ্রনাথ ঠাকুর) ( kiejtés?*), (Kalkutta, 1861. május 7. – Kalkutta, 1941. augusztus 7.) indiai költő, író, zeneszerző, festő, polihisztor, aki életművével átformálta az indiai régió irodalmát és zenéjét. A Gítándzsali, a „mélyen érzékeny és szép vers”[5] szerzője. Ő az első nem európai irodalmi Nobel-díjas, 1913-ban kapta meg az elismerést. Költészetében spiritualitás és vibrálás érezhető. Személyisége és idegenszerű ruházata profetikus hírnevet szerzett számára a nyugati világban is. Stílusa, az elegáns próza és a mágikus költészet keveréke még ma is nagyrészt ismeretlen hazáján kívül. Prózájában és verseiben, túllépve a klasszikus szanszkrit hagyományokon, a köznapi nyelv használatát vezette be a bengáli irodalomba. Kiemelkedő alkotóművésze a modern Indiának, aki egyúttal közvetlen kapcsolatot teremtett a nyugati és az indiai művészetek között.[6]
Ebben a szócikkben az ind nevek magyaros átírásban szerepelnek. |
Rabindranáth Tagore | |
Született | 1861. május 7. Kalkutta |
Elhunyt | 1941. augusztus 7. (80 évesen) Kalkutta (Kolkata) |
Álneve | ভানুসিংহ |
Állampolgársága | Brit India[1][2][3][4] |
Nemzetisége | bengáli |
Házastársa | Mrinalini Devi (1883–1902)[4] |
Gyermekei | Rathindranath Tagore |
Szülei | Debendranath Tagore |
Foglalkozása | költő, író |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Irodalmi Nobel-díj (1913) |
Rabindranáth Tagore aláírása | |
Rabindranáth Tagore Kalkuttában 1915 körül | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rabindranáth Tagore témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Mint a bengáli reneszánsz kiemelkedő egyénisége hatalmas életművet hagyott hátra, ami festményekből, vázlatokból és jegyzetekből, több száz oldal szövegből, és mintegy kétezer dalból áll. Örökségét az általa alapított intézményben a sántinikétáni Visva-Bhárati Egyetemen gondozzák.
Tagore korszerűsítette a bengáli művészetet: elfordult a merev, klasszikus formáktól és ellenállt a nyelvészeti kritikáknak. Regényei, meséi, dalai, tánc-drámái, esszéi, és beszédei politikai és személyes témákat dolgoznak fel. Gítándzsali (Áldozati énekek), Gora (Becsület), és a Ghare-Baire (Otthon és a világ) a legismertebb művei. Versei, novellái és regényei híresek líraiságukról, köznyelvi hangvételükről, természetességükről és szokatlan látásmódjukról. Szerzeményei közül választotta ki két nép is nemzeti himnuszát: az Indiai Köztársaság – Dzsana Gana Mana és Banglades – Amar Sonar Bangla. Srí Lanka nemzeti himnuszának zeneszerzője Srí Lanka Matha, Tagore tanítványa volt, a dalt Tagore stílusa ihlette.