Resztoránizmus
Keresztény vallási irányzat / From Wikipedia, the free encyclopedia
A resztoránizmus olyan keresztény mozgalmakból álló vallási irányzatok összessége, amelyek a protestáns, katolikus és ortodox keresztény felekezeteket meghaladó, „eredeti”, „korábbi” vagy „ősi”, „emberi hagyományok előtti” illetve „hiteles” teológiai és vallási gyakorlatokhoz való visszatérés megvalósítását hirdetik.
A resztoránus csoportok osztják azt a meggyőződést, hogy hogy a kereszténységen belül egy nagy hitehagyás ment végbe a történelem folyamán, de már az apostolok halála után, a 2. század elejétől kezdve.[1] A történelmi keresztény felekezetek (katolicizmus, ortodox, protestantizmus) értelmezési hibáik vagy a világgal való megalkuvásuk miatt eltértek az eredeti keresztény elvektől. A resztoránizmus követői az újszövetségi, eredeti kereszténység visszaállítását szorgalmazzák.[2][3]
A resztoránus motívumok legkorábbi megjelenése az anabaptista mozgalom idejére tehető, amelyek teológiai és motivációs elemeiben hasonlók. A resztoránizmus kezdetét leginkább az úgynevezett restaurációs mozgalom („helyreállítási mozgalom”) jelentette. A mozgalom a 18. század második felében Amerikában és Európában párhuzamosan kezdődött. Később e mozgalomból kiválva, az úgynevezett „második nagy ébredés” után, a korai és középső 19. században főként az Amerikai Egyesült Államok keleti részén és Kanadában újabb mozgalmak jöttek létre (például (milleriták, mormonizmus, adventizmus, Bibliakutató mozgalom). A kifejezést olyan újabb csoportokra is használják, amelyeknek céljuk, hogy a kereszténységet eredeti formájában állítsák vissza (pl. La Luz del Mundo, Iglesia ni Cristo).