osztrák filozófus, író, az antropozófia megalapítója From Wikipedia, the free encyclopedia
Rudolf Steiner (Murakirály, 1861. február 27. – Dornach, 1925. március 30.), osztrák polihisztor, filozófus, a Waldorf-pedagógia atyja, író, dramaturg, tanár, társadalomreformer, a spirituális mozgalom, az antropozófia megalkotója. Okkultista,[3] ezoterikus,[4][5] aki tisztánlátónak vallotta magát.[6][7] Ezek mellett nagyszámú festmény, szobor, építészeti terv és vázlat is fennmaradt tőle.
Rudolf Steiner | |
Született | Rudolf Joseph Lorenz Steiner 1861. február 25. Murakirály, Magyar Királyság |
Elhunyt | 1925. március 30. (64 évesen) Dornach, Svájc |
Állampolgársága | |
Házastársa | Marie Steiner[1] |
Foglalkozása | |
Iskolái | |
Kitüntetései | Subba Row Medal (1909)[2] |
Sírhelye | Dornach |
Filozófusi pályafutása | |
Nyugati filozófia 20. század | |
Iskola/Irányzat | monizmus, holizmus a tudományban, antropozófia |
Érdeklődés | metafizika, ismeretelmélet, tudományfilozófia, kereszténység |
Akikre hatott | Owen Barfield, Saul Bellow, Andrej Belyj, Hugo Bergmann, Josef Beuys, Martin Buber, Daniel Nicol Dunlop, Wassily Kandinsky, Edouard Schuré, Albert Schweitzer, Richard Tarnas, Valentin Tomberg, Makovecz Imre |
Akik hatottak rá | Helena Blavatsky, Franz Brentano, Fichte, Goethe, Eduard von Hartmann, Hegel, Immanuel Kant, Schelling, Schiller, Karl Julius Schröer, Silvio Gesell, Christian Rosenkreutz |
Fontosabb nézetei | antropozófia, antropozófus orvoslás, euritmia, Waldorf-pedagógia |
Rudolf Steiner aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Steiner témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nézeteire nagy hatással volt a rózsakeresztesség, a gnoszticizmus, a német idealizmus filozófiája és Goethe világnézete is. Munkássága Bécsben kezdődött Goethe természettudományos írásainak kiadásával, folyóiratok és enciklopédiák szerkesztői munkájával, valamint szerzői munkájával. Miután Goethe műveinek és az ismeretelméletről szóló filozófiai értekezéseknek a weimari kiadásán dolgozott, 1900 után Berlinben kidolgozta az antropozófia alapjait. A Teozófiai Társulatban, amelynek német szekcióját 1902 óta vezette, már a kezdetektől fogva a saját nyugati stílusú ezotériáját képviselte, a keresztény elemeit hangsúlyozva. 1907-től egyre inkább függetlenedett a Teozófiai Társulattól, amelynek egyoldalú keleti irányultságát nem akarta követni. Antropozófiai világnézete alapján új koncepciókat dolgozott ki különböző területekre. Ide tartozik az antropozófiai építészet, a Waldorf-pedagógia, az antropozófiai orvoslás, az antropozófiai gyógyszerészet, a biodinamikus mezőgazdaság ,[8] az euritmia és a keresztény közösség (Die Christengemeinschaft), amely az antropozófiához közel álló, de attól független vallási közösségnek tekinti magát.
Rudolf Josef Lorenz Steiner 1861. február 27-én született Johann Steiner, az osztrák délivasút tisztviselője, és Franziska Blie elsőszülött gyermekeként Murakirályban (akkori nevén Kraljevec). A település a Muraközben található, amely akkor a Magyar Királyság része volt. A közeli Ligetvár Szent Mihály-templomában keresztelték meg.
Két testvére született: húga, Leopoldine és öccse, Gustav. Életének első két évében a család kétszer költözött, először a Bécs melletti Mödlingbe, majd édesapja állomásfőnöki előléptetése révén a kelet-ausztriai Alpok lábánál fekvő Pottschachba (ma Ternitz része).[9]
Iskolába Lajtaszentmiklósra és Bécsújhelyre járt; a napi több kilométeres gyalogutakat télen nagy hóban kellett megtennie, ami saját bevallása szerint kiváló alkalom volt egészsége megedzésére. Kitüntetéssel érettségizett.
1879–1882 között a bécsi Műszaki Főiskolán fő tantárgyai: matematika, fizika, növénytan, állattan és kémia, emellett irodalmat, történelmet és filozófiát is tanult. Egy „nevezetes névtelennel” való találkozásáról így ír önéletrajzában:
Ez a titokzatos ember, akit név nélkül is fontosnak tartott megemlíteni önéletrajzában, Felix Koguzki, egy Bécs közeli faluban élő növénygyűjtő, autodidakta botanikus.
1882-től Steiner Goethe természettudományos írásainak kiadásával foglalkozik, és filozófiai tanulmányokat folytat. A bécsi Michaelerplatzon lévő Café Griensteidl lesz a törzshelye, ott írja első könyvét, és éjszakákba nyúló beszélgetéseket folytat barátaival, ismerőseivel.
1884-től kénytelen házitanítói állást vállalni a bécsi Specht családnál, ahol négy fiúgyermek oktatását kell ellátnia. Kifejleszt egy egyéni oktatási módszert, amit később is tökéletesít. 1886-ban megjelenik első könyve, a Grundlinien einer Erkenntnistheorise der Goetheschen Weltanschauung (A goetheista világszemlélet ismeretelméletének alapvonalai). 1888-tól a Deutschen Wochenschrift szerkesztője, emellett cikkeket és recenziókat is ír.
1889-ben kétszer is Magyarországra látogatott; először nyáron, majd ifjúkori barátja, Moritz Zitter meghívására december 25-én Nagyszebenbe érkezett, ahol 29-én előadást is tartott Die Frau im Lichte der Goetheschen Weltanschauung – ein Beitrag zur Frauenfrage (A nő a goetheanista világszemlélet fényében – adalék a nőkérdéshez) címen. Ezt a dátumot túlzás nélkül tekinthetjük a magyar goetheánizmus, tágabb értelemben a magyarországi antropozófia kezdetének is. Önéletrajzának XIII. fejezetében részletesen beszámol ezekről az utazásairól:
1890-től a Goethe–Schiller-Archívum állandó munkatársa Weimarban. Részt vesz Goethe természettudományos írásainak újabb kiadásában. Ebben az időben találkozott Hermann Grimm-mel, Ernst Haeckellel és Eduard von Hartmann-nal.
1891-ben a filozófia doktorává avatják a rostocki egyetemen. 1892-ben megjelenik disszertációja Wahrheit und Wissenschaft (Igazság és tudomány) címen. Hónapos szobában lakik az öt gyermekét egyedül nevelő özvegy Anna Eunikénél, ahol otthonra lel, és segíti őt a gyermekek oktatásában. Később össze is házasodnak .
1894-ben megjelenik alapműve, a Die Philosophie der Freiheit (A szabadság filozófiája). Erről ő maga így nyilatkozott Walter Johannes Steinnek 1922 novemberében:
Stein kérdése:
– Mi lesz az Ön műveivel a jövőben, ezer év múlva?
Steiner azt válaszolta:– Ezer év múlva már csak A szabadság filozófiája fog fennmaradni.
1897-től a Das Magazin für Litteratur valamint melléklete, a Dramaturgischen Blätter kiadója és szerkesztője Berlinben. Cikkeket ír a kor és a kultúra kérdéseiről. Megkezdte előadói tevékenységét.
1898-ban találkozott John Henry Mackay skót költővel, aki a következő évben házassági tanúja lett, amikor Anna Eunikével kötött házasságot.
1899-ben felkérték a Wilhelm Liebknecht által alapított munkásképző iskola tanítójának, ahol heti öt alkalommal oktatott történelmet, irodalmat és természettudományos tárgyakat. Innen két év múlva – a hallgatók támogatása ellenére – elbocsátották.
Goethe születésének 150. évfordulójára megírta a mester filozofikus meséjének (Mese a Zöld Kígyóról és a Szép Liliomról) szellemtudományos magyarázatát.
Steinert, mint ismert Nietzsche-szakértőt, Nietzsche halála (1900. aug.) után meghívták egy emlékelőadásra, hogy Cay von Brockdorff (1844–1921) gróf berlini, teozófiai könyvtárában tartson 1900. őszén egy előadássorozatot. Egyik előadásában „Goethe titkos kinyilatkoztatásáról” beszélt. A mintegy húsz hallgató előtt hetente megrendezett előadás 1901. áprilisáig tartott. Huszonhat előadásból állt, és a címe a következő volt: A misztika a modern szellemi élet hajnalán és kapcsolata a modern világnézettel.[11] Steiner a gróf kérésére egy könyvben is összefoglalta az előadássorozat tartalmát, amely 1901 őszén Berlinben jelent meg azonos címmel.[12]
1902-ben felajánlották neki a Teozófiai Társulat német szekciójának főtitkári tisztségét, amit azzal a feltétellel vállalt el, hogy kizárólag saját nézeteit fogja képviselni. Az előadásai révén bemutatta a teozófia saját formáját, amelyet „szellemtudománynak”, majd 1910-től antropozófiának nevezett.[13] Ideje nagy részét előadóként a német nyelvű városokban és számos más európai metropoliszban töltötte. Kiterjedt előadói tevékenysége révén a Teozófiai Társaság német körének létszáma tíz év alatt százharmincról három-négyezer tagra nőtt.[14] Ebben az időszakban találkozott Christian Morgensternnel és Édouard Schuréval is.
1902 őszén Berlinben megismerkedett Ita Wegman orvosnővel, későbbi közvetlen kolleginájával. Az ő segítségével alapította meg az antropozófiai gyógyászatot. 1903-ban saját lapot alapított Lucifer (később Lucifer-Gnosis) címmel.
1903-ban a házastársával (Anna Steiner-Eunike) egy berlini bérelt lakásban élt és Steiner tanítványa, a későbbi felesége, Marie von Sivers hozzájuk költözött. Ezt felesége (Anna Steiner-Eunike) rossz néven vette és négy hónap után elhagyta őt, majd 1904 júniusában elváltak. Eunike 1911-ben halt meg.[15]
Adaptálta a Memphis-Misraim Rítust, egy szabadkőműves rendszert, amelynek a tagja, illetve 1906 és 1914 között a nagymestere volt. Ezzel összefüggésben kapcsolatba került Theodor Reuss (1855–1923) német okkultistával is.[16]
1906 és 1909 között minden évben előadásokat tartott Budapesten is. 1909-ben beszélt először nyilvánosan Krisztus második megtestesüléséről. Ezt a megjövendölt eseményt sokan – tévesen – úgy értelmezik, mintha R.S. azt állította volna, hogy Krisztus másodjára is hasonló formában és hasonló körülmények közepette jelenne majdan meg, miként ott, akkor időszámításunk kezdetén.
1910 és 1913 között Münchenben minden év augusztusában bemutatták egy-egy misztériumdrámáját, saját irányításával; az ötödik bemutatóra az első világháború kitörése miatt már nem kerülhetett sor.
1907-ben felháborította Annie Besant azon állítása, hogy a mahatmák (természetfeletti erőkkel rendelkező mesterek) megjelentek Blavatsky utódjának, Henry Steel Olcottnak a halálos ágyánál, és őt (Besantot) választották a következő vezetőnek. Ezután elválasztotta saját ezoterikus (antropozófiai) iskoláját a Teozófiai Társulat mozgalmától.[16]
A legközelebbi válság akkor következett be, amikor a Társulat egyes képviselői – mindenekelőtt Charles W. Leadbeater – 1911-ben a tizenhat éves Dzsiddu Krisnamúrtit az eljövendő maitrejának (világtanítónak) hirdették, és bizonyos körökben „Krisztus reinkarnációjának” tekintették. Steiner elutasította Krishnamurti istenségét és fokozódó kultuszát. A német teozófiai szekció igazgatósága arra kérte a „rend” tagjait, hogy lépjenek ki a Teozófiai Társulatból és táviratban szólították fel Besantot, hogy mondjon le a Társulat nemzetközi elnöki posztjáról. 1913. márciusában ezzel formálisan feloszlatták a Steiner vezette német teozófiai szekciót.[17] A 2500 korábbi tag többsége csatlakozott az 1912. végén, Kölnben alapított Antropozófiai Társasághoz (Anthroposophischen Gesellschaft (AG)), és egy éven belül ez a társaság több mint ezer taggal bővült.
Miután szakított a Teozófiai Társulattal, megváltoztatta tanításának kereteit is. Az indiai bölcsesség tanításai helyett Steiner mostantól a nyugati ezoterikus tanításokra támaszkodott, mint például a rózsakeresztesség és egy „krisztozófia” (Krisztushoz vezető út),[18] amely újraértelmezi a kereszténységet és központi gondolata a „Golgota misztériuma”.[19] A keleti filozófia befolyása viszont továbbra is felismerhető maradt az antropozófiában, mint például a karma és a reinkarnáció tana vagy Steiner elképzelései a jövőbeli spirituális szuperemberről („Homo divinus”), amelyeket faji elképzelésekkel kombinált.[20]
Az Antropozófiai Társaság központja a svájci, Bázel közeli Dornach városa lett, ahol a Steinernek adományozott telken 1913-ban elkezdték felépíteni a Goethe-ről elnevezett Goetheanum épületét, az ő építészeti terve szerint. A félkész épületet 1914. április 1-jén szentelték fel.
A Goetheanum megépítése után az antropozófia intenzív kiterjesztésébe kezdett. Megalapozta az antropozófia elvein nyugvó pedagógiát, gyógypedagógiát, orvostudományt, mezőgazdaságot, teológiát, színművészetet és társadalomelméletet.
A világháború első karácsonyán házasságot kötött addigi munkatársával, Marie von Siversszel.
1917 júliusában a wilsoni békejavaslatok bemutatása után Ludwig Polzer-Hoditz és Walter Johannes Stein közvetítésével két memorandumot küldött Közép-Európa vezető államférfiainak, többek között IV. Károlynak, Richard von Kühlmann német külügyminiszternek, valamint Max von Baden későbbi birodalmi kancellárnak. Ezekben az antropozófia és a francia forradalom eszméiből kiindulva felvázolta a lehetséges szociális reformokat. Ezek a korát meghaladó gondolatai azonban érdemben nem befolyásolták a béketárgyalások menetét.
1918-ban meghalt édesanyja. Ő tovább folytatta küzdelmét, és a széles nyilvánossághoz fordult. 1919-ben megírta Aufruf an das deutsche Volk und an die Kulturwelt (Felhívás a német néphez és a művelt világhoz) című röpiratát, amelyben a hármas tagozódású társadalom mint a tartós európai béke megteremtésére alkalmas egyetlen társadalmi rend mellett érvel. Ezt 93 német közéleti személyiség írta alá, többek között Hermann Hesse író és Arthur Polzer-Hoditz, IV. Károly kabinetfőnöke. Stuttgartban többezres hallgatósághoz jutottak el gondolatai, de végül ez az erőfeszítése is kudarcba fulladt. Később megjelentette Die Kernpunkte der sozialen Frage (A szociális élet alapkérdései) című könyvét, amely egy éven belül 80 ezer példányban kelt el. Ugyanebben az évben Stuttgartban megnyílt az első Waldorf-iskola, olyan szakemberek közreműködésével, mint Caroline von Heydebrand, dr. Eugen Kolisko és W. J. Stein.
1921-ben Steiner megalapította a Das Goetheanum című folyóiratot, melyben rendszeresen publikált is. 1922 júniusában W. J. Stein szervezésében Bécsben megtartották a második antropozófiai világkongresszust Westliche und östliche Weltgegensätzlichkeit (Kelet-Nyugat Kongresszus) címmel, amelyen több ezren vettek részt.
1922. december 31-én Steiner esti előadása után felgyújtották a Goetheanumot. A faépületből semmi sem maradt, a munkát a közeli asztalosműhelyben folytatták, amit sikerült megmenteni a tomboló tűzvésztől. Steiner elkészítette egy második, betonból építendő Goetheanum terveit. Az új épület építése 1925-ben kezdődött el, hivatalos megnyitójára pedig a halála után, 1928-ban került sor.[21]
1923-ban a Dornach melletti Arlesheimben Ita Wegman vezetésével megkezdte munkáját az első antropozófiai elvek szerint működő klinika. 1923 karácsonya és az Újév között zajlott le a híres „karácsonyi ülés”, mely Steiner számos követője számára szinte vallásos jelentőséggel bír. Az akkor szimbolikusan újjáalakított társaságban elnöki pozíciót vállalt, és ettől fogva az asztalosműhelyben, a társaság tulajdonát képező épületben élt.
1924-ben egy előadásában Steiner elmagyarázta hallgatóinak, hogy a mezőgazdaság összefügg a kozmosz egészével. A biodinamikus mezőgazdaság a szántóföldi gazdálkodást, az állattenyésztést, a vetőmagtermesztést és a tájgazdálkodást felölelő gazdasági rendszer, amely Steiner elképzeléseire épül. Az a biodinamikus elv, hogy a farmergazdaság egy meglehetősen zárt organizmus, minden organikus gazdálkodás alaptétele lett.[22] Az antropozófiájának agrárnézeteit és spirituális-ezoterikus világképét szem előtt tartó gazdálkodók az 1920-as években alapították Németországban a Demeter nevű társaságot.[23]
Kidolgozta a saját koncepcióit a társadalmi élet területeire. A csillagászat antropológiai nézete az asztrozófia kifejezést használja.[24] Steiner 1924-ben Dornachban több előadást tartott az asztrozófia jellemzőiről.[25][26][27]
1924. szeptember végén feladta előadói munkáját és haláláig hat hónapig ágyhoz volt kötve, amely idő alatt csak korlátozottan tudott dolgozni.[28] Betegsége idején az 1923-ban megkezdett önéletrajzát (Mein Lebensgang – Életutam) folytatta, de ezt a művét végül nem sikerült befejeznie. 1925. március 30-án hunyt el, 64 éves korában. A betegségének és halálának pontos okáról nincs megbízható információ.
A 20. században, a haláláig eltelt időszakban több mint hatezer előadást tartott, főként az Antropozófiai Társaság egyre szaporodó helyi csoportjaiban, Németországban, de más európai országokban is. Hamarosan gyorsírókat bíztak meg az előadások tartalmának rögzítésével. Ennek eredményeként körülbelül 3700 gyorsírási jegyzet született,[29] amelyek egy része még Steiner életében, de többnyire csak halála után jelentek meg, könyv formájában, és ma már az interneten is elérhetők. Ezek alkotják Steiner ma megjelent munkáinak többségét, és néhány kivételtől eltekintve nem ő maga adta ki őket.
„Az utolsó előadásokon voltak pillanatok, amikor Rudolf Steiner csak szeretetet és szellemet árasztott; annyira, hogy nehezünkre esett arra figyelni, amit mond.”
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.