Rámakrisna
Indiai hindu szerzetes és filozófus / From Wikipedia, the free encyclopedia
Eredeti nevén Gadádhar/Gadáhára Csattopadhjájá/Csattérdzsí (bengáli: গদাধর চট্টোপাধ্যায়), megtisztelő kapott nevén Srí Rámakrisna vagy Paramahansza Rámakrisna (bengáli: রামকৃষ্ণ পরমহংস, angol: Ramakrishna Paramahamsa), (Bengália, 1836. február 18. – Kalkutta, 1886. augusztus 16.) a 19. századi India egyik legnagyobb spirituális alakja, bengáli misztikus, jógi és szent, az ország vallási megújulásának és a megújított védánta (új-védánta) filozófiának egyik fő mestere volt. Számtalan követője az egész világon Visnu avatárának vagy inkarnációjának tartja.[3]
Rámakrisna | |
Született | 1836 Kamarpukur |
Elhunyt | 1886 Kolkata[1] |
Állampolgársága | Brit India |
Házastársa | Sarada Devi (1859 – 1886. augusztus 16.)[2] |
Szülei | Chandramani Devi Khudiram Chattopadhyay |
Foglalkozása | filozófus |
Halál oka | gégerák |
A Wikimédia Commons tartalmaz Rámakrisna témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Számos vallási hagyomány hatott rá, köztük a saktizmus, a tantra, a bhakti és az advaita védánta.[4][3] Amellett, hogy racionális gondolkodású, bölcs és tudatos tanító hírében állt, rendkívüli tudatállapot-változásokat élt át, időnként szent önkívületbe esett, máskor órákon át kacagott, sírt vagy éppen táncra perdült. Az ilyen spontán átélései miatt szokták őt „Isten szent bolondjának” is nevezni. Miközben Rámakrisna ezeket átélte, még feleségét, a szintén szentnek tartott Száradá Dévit is olyan erős félelem fogta el, hogy alig mert a Mester közelében maradni.
A nevéhez gyakran csatolt paramahansza (vagy paramahamsza), egy szanszkrit vallási-teológiai cím, amit magas rangú hindu spirituális tanítóknak adományoznak.