Santa Maria Capua Vetere

Capuae

A város neve az etruszk Capue elnevezésből származik, amelynek jelentése ismeretlen. Alapítását idősebb Cato az etruszkoknak tulajdonítja, mintegy 260 évvel a rómaiak érkezése előtt. Amennyiben Cato forrásai megbízhatóak a várost i. e. 7 században alapították, amikor az etruszk civilizáció a virágkorát élte.

Az etruszkokat i. e. 5 században a szamniszok űzték el a vidékről. A város i. e. 424-ben került uralmuk alá. I. e. 343-ban Capuae, Casilinum, Calatia és Atella lakosai Rómához fordultak segítségért, hogy elűzzék a szamniszokat, s ennek következményeként Campania nagy része rövid időn belül a rómaiak fennhatósága alá került. Capuae lakosai megkapták a civitas sine suffragio, azaz szavazati jog nélküli polgárok titulust.

A második szamniszi háborúban a város Róma megbízhatatlan szövetségesének bizonyult. A szamniszok feletti győzelem után a Volturno folyó jobb partján levő területet (Ager Falerus) a rómaiak elcsatolták a várostól. I. e. 318-ban a helyi tisztviselők jogkörét jelentősen csökkentették. A város első tisztviselői a praefecti capuam cumas címet viselték (Campania akkori két legjelentősebb városának neve után: Capuae és Cumae). Az első római magistereket i. e. 123-ban választották akik a tartományt is irányították, mivel Capua volt Campania legjelentősebb városa. A magisterek intézményét később Augustus császár szüntette meg i. e. 1 század végén.

I. e. 312-ben elkészült a Via Appia, a Római Birodalom egyik legjelentősebb útja, amely Rómát kötötte össze Capuával. Capua jelentősége folyamatosan nőtt i. e. 3 század során és a második pun háború idején a mediterrán vidék harmadik legfontosabb városa volt Róma és Karthágó mögött. A háborúhoz való hozzájárulása 30 000 gyalogos és 4000 lovas volt.

A cannaei vereségig Róma szövetségese maradt, viszont egy hiábavaló próbálkozás után, mikor egy saját választott consult szeretett volna a városvezetésbe delegálni, átállt a karthágóiak oldalára és megengedte, hogy itt rendezzék be téli szálláshelyüket. Egy hosszas ostrom után a rómaiak i. e. 211-ben visszafoglalták és kemény büntetőintézkedéseket vezettek be: a városvezetést felszámolták, a lakosok elvesztették polgári kiváltságaikat és a területet ager publicusnak (római állami birtok) nyilvánítottak. A városhoz tartozó területek egy részét i. e. 205-ben és i. e. 199-ben eladták Volturnum és Liternum újonnan alapított római kolóniáknak.

A városhoz tartozó területek törvénytelen elfoglalása miatt a római állam rengeteg pénzt költött ezek visszavásárlására. Ebben az időszakban kezdték a területeket bérbeadni elsősorban kis tulajdonosoknak. A későbbiekben többször is próbálkoztak a városhoz tartozó megmaradt területek felosztásával új telepesek között, viszont ezen próbálkozások mindannyiszor kudarcba fulladtak. A városlakókat a jobb ellátás érdekében pagusokba szervezték (templomok, szentélyek körüli negyedek). Ezek közül a legismertebbek Diana és Héraklész pagusa. Az elkövetkező évszázadban a város gazdasága fellendült, elsősorban a búzatermesztésnek, bortermelésnek, valamint a bronzmegmunkálásnak köszönhetően.

Capuae gladiátor iskolájából indultak el Spartacus is követői, az i. e. 73-as nagy rabszolgafelkelés során. I. e. 59-ben Iulius Caesar 20 000 római lakost telepített a város vidékére. A telepesek számát növelte Augustus császár is, akinek idejében megépült a város vízvezetéke is. Ugyancsak ebben az időben Capuae jelentős birtokokat szerzett Kréta szigetén.

Konstantin uralkodása idején épült fel az első keresztény bazilika a városban, amelyet ugyan 456-ban a vandálok egyik fosztogató hadjáratuk során leromboltak, de hamarosan helyreállítottak. A gót háborúk során Capuaét többször is kifosztották. A 6. század első felében a longobárdok érkezésével a várost a Beneventói Hercegséghez csatolták. 839-ben I. Radelchis meggyilkolta Sicardus beneventói herceget és elfoglalta a trónt. Sicardus testvérét Salerno hercegének nevezték ki, Capuae pedig önálló hercegség lett.

841-ben I. Radelchis által felbérelt szaracén portyázók felégették a várost, csak a Santa Maria Maggiore-templom maradt épségben. A várost 856-ban építették újra, néhány kilométerrel távolabb az egykori településtől, amely helyén a későbbiekben egy másik település, Santa Maria Capua Vetere jött létre.