Schay Géza
(1900–1991) magyar kémikus, fizikokémikus, vegyészmérnök, egyetemi tanár, akadémikus, az MTA tagja / From Wikipedia, the free encyclopedia
Schay Géza (Bécs, 1900. május 26. – Budapest, 1991. május 24.) kétszeres Kossuth-díjas magyar kémikus, fizikokémikus, vegyészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Legjelentősebb tudományos eredményeit a termodinamikai szemlélet kémiai alkalmazásával, a folyadék- és gázadszorpcióval kapcsolatos reakciókinetikai, kromatográfiai vizsgálatai során érte el. Több évtizeden keresztül volt a magyarországi fizikokémia kutatási hálózatának és oktatásának szervezőegyénisége.
Gyors adatok
Schay Géza | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1900. május 26. Bécs |
Elhunyt | 1991. május 24. (90 évesen) Budapest |
Sírhely | Farkasréti temető |
Ismeretes mint |
|
Házastárs | Jacobi Ágnes (h. 1931–1936)[1] Medgyesi Éva (h. ?–1975)[2] |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | Pázmány Péter Tudományegyetem, Budapest (1922) |
Pályafutása | |
Szakterület | kémia |
Kutatási terület | fizikai kémia |
Tudományos fokozat | bölcsészdoktor (1922) |
Munkahelyek | |
Pázmány Péter Tudományegyetem, Budapest | magántanár (1929–39) ny. rk. egyetemi tanár (1939–49) |
Budapesti Műszaki Egyetem | tanszékvezető egyetemi tanár (1949–65) |
MTA Központi Kémiai Kutatóintézet, Budapest | igazgató (1954–69) |
Szakmai kitüntetések | |
Kossuth-díj (1952, 1956) | |
Akadémiai tagság | levelező tag (1946), rendes tag (1954) |
Bezárás
Schay Zoltán (1942) kémikus apja.