Szentirmay Elemér
(1836–1908) magyar zeneszerző / From Wikipedia, the free encyclopedia
Vadosfai és zsidi Németh János, művésznevén Szentirmay Elemér (Horpács, 1836. november 9. – Budapest, 1908. október 3.) magyar zeneszerző. Azon kevés zeneköltők közé tartozott, akiket Bartók Béla becsült, Kodály Zoltán pedig tanulmányozott és tanulmányozásra ajánlott. Kodály javaslatára Kerényi György egy nagy monográfiát írt róla, ami e szócikk alapja.
Szentirmay Elemér | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Németh János |
Született | 1836. november 9. Sopronhorpács |
Állampolgársága | magyar |
Elhunyt | 1908. október 3. (71 évesen) Budapest |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Családja | |
Édesapja | Németh Mihály |
Édesanyja | Agnes Kraksner |
Házastárs | Theresia Theiler |
IPI névazonosító |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentirmay Elemér témájú médiaállományokat. |
Bár más műfajokkal is próbálkozott, legtöbb műve zongorára és/vagy énekhangra írt dal, melyek száma meghaladja a másfél százat. Dalaihoz legtöbbször a szöveget is ő írta. A magyar zenei életben is tevékenyen részt vett; az országos magyar dalárdaegyesületnek több évig alelnöki tisztét viselte és később a ma is létező[1] Liszt Ferenc Társaságnál is ezt az állást töltötte be, és mint ilyen, az ezzel legközelebb egyesült budapesti zeneművészi körnek is egyik alelnöke volt.
Legsikeresebb dalai:
- Csak egy szép lány
- Ne menj el (két dal Nyugszik a nap, alkonyodik és Budapesti kis barna kezdetű szöveggel. Az előbbi egy évvel később még egyszer megjelent Soldosné[2] által ujabban énekelt hat kedvelt dal 5. dalaként, a híressé vált Huzzad cigány szöveggel.)
- Plevna-nóta (zongorára)
- Is-is-is
- Jaj de édes (szöveg nélküli csárdás)
- Ez a kis lány azt hiszi
- Lehel dalai (Jaj! de habos Szellő lovam zablája, Ó, ne távozz édes).