Sziderikus idő
csillagászati időegység / From Wikipedia, the free encyclopedia
A sziderikus idő egy olyan időskála, ami a Nap helyett az állócsillagokhoz viszonyított Föld forgásának ütemén alapszik. Mint időmérési fogalmat, a csillagászatban használják annak érdekében, hogy a távcsövet folyamatosan egy megadott irányba lehessen beállítani például egy adott csillag megfigyelése céljából.[1]
Egy adott földi megfigyelési pontból egy tetszőleges csillag minden éjszaka közel ugyanabban az irányban található, ha az időt sziderikus időben mérjük. Pontosabban mondva a sziderikus idő egy irányszöget határoz meg, ami a megfigyelő meridiánjától értendő az égi egyenlítő mentén. Értékét órában, percben és másodpercben adják meg, a földi időhöz hasonlóan.[2] Egy sziderikus nap kevesebb, mint 24 földi óra, mivel a 24 óra földi idő nem csak a Föld tengely körüli forgásának idejét tartalmazza, hanem a Nap körüli évi keringéséhez szükséges idő egy részét is (lásd az ábrán).
Az átlagos sziderikus nap hossza 23 óra, 56 perc, 4,0916 másodperc (=23,9344699 óra). A Föld esetén a nutáció miatt a tényleges sziderikus nap hossza nem állandó érték.
Az égitestek tengely körüli forgási idejét, vagy a központi csillaguk körüli keringési időt általában sziderikus időben adják meg.