Szimónia
From Wikipedia, the free encyclopedia
Szimónia (latinul simonia) a neve annak a kánonjogi vétségnek, amelynek lényege egyházi és lelki javak anyagi előnyök révén történő megszerzése vagy áruba bocsátása. Ezt a tevékenységet a 451-ben megtartott khalkédóni zsinat 2. fegyelmi kánonja nevesítette és ítélte el.[1] További szabályokat fogadott el a második lateráni zsinat.