Szung Mej-ling
kínai politikus és festő / From Wikipedia, the free encyclopedia
Szung Mej-ling (tradicionális kínai:宋美齡, egyszerűsített kínai:宋美龄, pinjin:Sòng Měilíng, 1898. március 5. – 2003. október 23.) kínai politikus és festő, Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) kínai generalisszimusz felesége és harminc éven át a Kínai Köztársaság first ladyje. Nyugaton főleg Madame Chiang Kai-sek néven ismert. Ő volt a legfiatalabb a három Szung nővér (Soong nővér) közül, akik mindegyike befolyásos kínai férfihoz ment hozzá. 10 éves korában az Amerikai Egyesült Államokba költözött, és Wellesleyben tanult, aminek köszönhetően teljesen átvette az amerikai életstílust, és tökéletesen elsajátította az angol nyelvet. Ez a későbbiek folyamán igen nagy segítségére volt.
A szócikk keleti írásjegyeket tartalmaz. Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavak pinjin és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani. |
Szung Mej-ling (Soong Meiling) 宋美齡 | |
Elnök | Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) |
A Kínai Köztársaság first ladyje | |
Hivatali idő 1948. május 20. – 1975. április 5. | |
Utód | Csiang Fang-liang (Chiang Fang-liang) |
Született | 1898. március 5. Sanghaj, Csing-dinasztia |
Elhunyt | 2003. október 23. (105 évesen) New York, USA |
Sírhely | Ferncliff Cemetery |
Párt | Kuomintang (Guomindang) |
Szülei | Ni Kwei-tseng Charlie Soong |
Házastársa | Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) |
Foglalkozás | politikus, festő |
Iskolái | |
Halál oka | betegség |
Vallás | metodizmus |
Díjak | Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1965) |
Szung Mej-ling (Soong Meiling) 宋美齡 aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szung Mej-ling (Soong Meiling) 宋美齡 témájú médiaállományokat. |
Kínába visszatérve 1920-ban találkozott leendő férjével, Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek)kel, akivel 1927-ben házasodtak össze, és 48 évig éltek együtt, ám gyerekük nem született. Ezután Mej-ling (Meiling) változatos politikai pozíciókat töltött be a Kínai Köztársaság vezetésében, és már igen korán elkezdte lobbitevékenységét az Egyesült Államokban. 1937-ben az amerikai Time magazin az év emberének választotta, férjével közösen. A második kínai–japán háború idején is igyekezett minél több támogatást összegyűjteni, és 1943. február 18-án nagyszabású beszédet adott elő az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának mindkét házában.
A kínai polgárháború veresége után követte férjét Tajvanra, és itt is igyekezett minél nagyobb amerikai támogatást szerezni ügyének. Jelentős részben az ő érdeme volt az, hogy az Egyesült Államok csak 1977-ben ismerte el a pekingi kommunista kormányt mint legitim Kínát. Férje halálát követően az USA-ba költözött, majd négy év múlva visszatért egy évtizedre. 1988-ban újra az Egyesült Államokba költözött, és itt élt nagyobbrészt visszavonultan egészen 105 éves korában bekövetkezett haláláig.