Szutta-nipáta
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Szutta-nipáta[* 1] (szó szerint: „Lezuhanó szutták”) buddhista írás, szutták gyűjteménye a théraváda buddhizmushoz tartozó, páli kánon részét képező Khuddaka-nikájában. Minden szuttáját a történelmi Buddha végső nirvánája előttinek tartják. A buddhizmuson belül ez a szutta nagy tiszteletnek örvend és gyakran idézik. Különösen a buddhista morál szempontjából fontos forrás. Javarészt időmértékes metrikus versekből áll, de akad benne próza is. Öt részből áll:
- Uraga-szutta – A kígyó
- Csúlavagga – a rövidebb kifejtés
- Mahávagga – a hosszabb kifejtés
- Atthaka-vagga – az oktett fejezet
- Párájana-vagga – fejezet a túlpartra való útról
A Khuddaka-nikája szuttái |
PTS rövidítés |
---|
Khp · Dhp · Ud · Iti · Sn · Vv Pv · Thag · Thig · Jat · Nm · Ps Ap · Bv · Cp · Nt · Pk · Miln |
A Szutta-pitaka nikájái |
DN · MN · SN · AN · KN |
Szutták listája |
DN · MN · SN · AN · KN |
Ezek közül az első négy tartozik össze. Ezek összesen 54 költeményt tartalmaznak. Az ötödik egy önálló mű, amely tizenhat részre tagozódik. A Szutta-nipáta abban a korban keletkezett, amikor parázs vita folyt a brahmanizmus eszméivel és intézményeivel kapcsolatban. A buddhizmus megkérdőjelezte az uralkodó társadalmi, szociális és gondolkozási struktúrát – főleg az áldozati rituálékat mint a mágikus világkép kifejeződését, valamint a bráhmanák prioritását. A Szutta-nipáta tükrözi saját korszakának tényleges társadalmi helyzetét és konfliktusait.[1]
Egyes tudósok[2] – mint például Bhikkhu Bodhi[3] és K. R. Norman[4] – úgy vélik, hogy ez a szutta tartalmazza a legrégibb buddhista gyakorlatokat. A kínai buddhista kánonban, az Atthakavagga egyik verziója fennmaradt a mai napig. A nipáta egy szanszkrit verziójának egy töredéke szintén fennmaradt.[5]