Szénizotópos kormeghatározás
From Wikipedia, the free encyclopedia
A szénizotópos kormeghatározás (radiokarbonos mérés) olyan radiometrikus kormeghatározási módszer, amely a természetben előforduló 14C izotópot használja a széntartalmú anyagok korának meghatározására kb. 60 000[1] (más közlés szerint 50 000[2]) évre visszamenően. A radioaktív szén sugárzása a 37 000 évet meghaladó korú minta esetében már nehezen különíthető el a természetes háttérsugárzástól.
A régészet területén ezt abszolút kormeghatározásnak tekintik, amelyet Willard F. Libby és munkatársai dolgoztak ki 1949-ben a Chicagói Egyetemen. 1960-ban Libby kémiai Nobel-díjat kapott a radiokarbonos módszerért.