Sárga veszedelem
From Wikipedia, the free encyclopedia
A sárga veszedelem rasszista elgondolás, amely az ázsiaiakra (avagy „sárga bőrűekre”) a nyugati világot fenyegető veszélyként tekint. Szorosan fűződik a 19. századi nyugati gyarmatosítás gondolatrendszeréhez, de már az ókori Görögországban is fellelhető más formában. Noha a 19. és 20. században elsősorban Kína és a kínaiak felé irányult a sárga veszedelem félelme Nyugaton, alapjában véve nem nemzeti, hanem faji alapú jelenség, amelynek középpontjában az alacsonyabb rendűnek, kulturálatlannak és vadnak vélt keleti „embertömeg” képe áll. Az idegengyűlölet egyik fajtájának tekinthető.[1]
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Egészen a görög–perzsa háborúk (i. e. 499–449) idejére nyúlik vissza a Nyugat kedvezőtlen Kelet-képe. Az ógörögök gyakran barbárnak tüntették fel a perzsákat, különösképpen a saht, akit durva kényúrként ábrázoltak. A nyugati gyarmatosító hatalmak később beillesztették ebbe a gondolatkörbe a kelet-ázsiaiakat is.[1][2]
A jelenség leírására a 19. század végén megalkotta Jakov Novikov orosz szociológus a „péril jaune” (vagyis „sárga veszedelem”) kifejezést. II. Vilmos német császár a sárga veszedelemre hivatkozva bátorította az európai hatalmakat – beleértve Németországot – Kína gyarmatosítására.[3] A császár Japán 1905-ös győzelmét az orosz–japán háborúban Nyugat-Európára leselkedő veszélynek állította be, Kínát és Japánt pedig a nyugati világ leigázására irányuló szövetkezéssel vádolta.[4]
Gina Marchetti, a téma kutatója szerint az ázsiaiaktól való pszichokulturális félelem még „a középkorban átélt, Dzsingisz mongol nagykán és a tatárjárás által kiváltott rettegésben gyökerezik. Ebben a félelemben egyszerre van jelen a idegen kultúráktól való fenyegetettség érzése, a szexuális kiszolgáltatottság érzése, és az abból a meggyőződésből eredő veszély érzete, hogy a kelet legyőzhetetlen, sötét, okkult erői a nyugat fölé kerekednek”,[5] így a nyugati világ a japánokat is egyre inkább a sárga veszedelem részének tekintette a Japán Birodalom militarista törekvései fényében.