Tewkesburyi csata
From Wikipedia, the free encyclopedia
A tewkesburyi csata a rózsák háborújának egyik ütközete volt, amelyet 1471. május 4-én vívtak. A csata lezárta a trónért folyó háború második nagy szakaszát: IV. Eduárd győzelme VI. Henrik felett, a Lancaster-trónörökös, Lancasteri Eduárd walesi herceg halála, amelyet kevéssel apja elhunyta követett, valamint Anjou Margit angol királyné bebörtönzése szertefoszlatta a Lancaster-álmokat, és 14 év békét hozott Angliába.[1]
| Tewkesburyi csata | |||
 | |||
| Konfliktus | Rózsák háborúja | ||
| Időpont | 1471. május 4. | ||
| Helyszín | Anglia, Tewkesbury | ||
| Eredmény | Döntő yorki győzelem a Lancaster-pártiak felett | ||
| Szemben álló felek | |||
| Parancsnokok | |||
| Szemben álló erők | |||
| Veszteségek | |||
| Térkép | |||
 Tewkesburyi csata
Pozíció Anglia térképén
| |||
 é. sz. 51° 59′ 11″, ny. h. 2° 09′ 41″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tewkesburyi csata témájú médiaállományokat. | |||
A barneti csata napján, 1471. április 14-én Anjou Margit angol királyné és fia, Lancasteri Eduárd walesi herceg, valamint Lancaster-párti támogatóik visszatértek franciaországi száműzetésükből Angliába. A Weymouth-nál partra szálló királyné csatlakozott a Somerset hercege által vezetett csapatokhoz, és Walesbe indultak, ahol számíthattak Jasper Tudor segítségére.[1]
IV. Eduárd, Anglia York-házi uralkodója Windsorban volt, amikor értesült a csapatmozgásokról. Mivel a barneti csata után szélnek eresztette katonáit, gyorsan kellett új sereget toboroznia. Abingdon felé indult, hogy még Wales előtt megállítsa a királyné és Somerset csapatait, és április 30-án megérkezett Cirencesterbe.[3]
A Lancasterek késésben voltak, mert ellátmányért kitérőt tettek Bristol. Gloucesternél nem tudtak átkelni a Severn-folyón,[2] mert a város nem engedte őket be, ugyanis az uralkodó azt az utasítást adta az elöljáróknak, hogy tartsanak ki, ameddig csak tudnak.[4] Ostromra nem volt idő, ezért Somerseték északra fordultak, hogy Tewkesburynél, ahol volt egy gázló, átkeljenek a Severn-folyón. Eduárd Sodburynél éppen csak lemaradt arról, hogy megütközzön ellenfeleinél, Tewkesburynél azonban utolérte őket.[1]
A településhez először a Lancasterek érkeztek meg május 3-án. A csapatok keményen meneteltek, 16 óra alatt 38 kilométert tettek meg, ezért elég kimerültek voltak. Somerset úgy döntött, megáll és felveszi a harcot a nyomában lihegő Yorkokkal, mert félt, hogy a nehézkes folyami átkelés közben csapnak le rá. A Lancasterek vezérének így módja nyílt arra, hogy megválassza a csatateret.[1]
Másnap reggel, május 4-én a mostani Gastons és Gupshill Manor között állította fel seregét. A balszárny a Swillgate-folyóra, igazából egy patakra támaszkodott, míg a jobbszárny egy lejtős területen állt fel, amelynek nyugati oldalát egy patak határolta. IV. Eduárd a Lancasterekkel párhuzamosan sorakoztatta fel seregét.[1] Kétszáz lovast egy erdő hegyre küldött, amely serege és a Severn között magasodott.[3]
A Lancaster-sereg nagyobb létszámú volt, mint a York-csapat, nagyjából öt-hat ezren voltak, míg ellenfelük létszámát mintegy négy-öt ezerre teszik. A keleti szárnyat Somerset, a centrumot Eduárd herceg és Wenlock báró, a nyugati szárnyat pedig John Courtenay, Devon 15. grófja vezette. IV. Eduárd seregének keleti szárnyát Gloucester hercege, a későbbi III. Richárd angol király, a centrumot az uralkodó maga, a nyugati szárnyat pedig William Hastings, Hastings 1. bárója irányította.[3]
A királyi sereg nyílzáporral és muskétalövésekkel kezdte meg a csatát, amelynek zöme Somerset szárnyára irányult. IV. Eduárd ezután serege középső divíziójával elindul a Lancasterek felé, de előrehaladását akadályozta az egyenetlen, sövényekkel tagolt terep. Somerset, félelmében a nyilaktól, vagy abban a reményében, hogy legyőzheti IV. Eduárdnak serege többi részétől elszakadó centrumát, támadásra vezette embereit. Megpróbálta átkarolni a király csapatát, de visszaverték.[3] A korabeli krónikák szerint a visszavonuló Somerset annyira dühös volt Lord Wenlockra, aki ígérete ellenére nem segítette, hogy gyávának nevezte, majd egy csatabárddal megölte.[3][4]
A nyugati szárny összeomlása lehetőséget adott Gloucester hercegének és a királynak, hogy előrenyomuljanak. Az erdőből kitört a kétszáz lovas, és oldalba támadta Somerset védtelen szárnyát.[3] A demoralizált Lancaster-csapatokat a város és a folyó felé szorították, sokan vízbe fulladtak menekülés közben. Míg Somerset kétezer embert veszített, addig IV. Eduárd katonái közül csak 500 halt meg a csatatéren.[4]
VI. Henrik fia, a trónörökös vagy az ütközetben esett el, vagy azt követően azonnal meggyilkolták. A Lancaster-vezetők közül sokan a közeli apátságban kerestek menedéket, de 1471. május 6-án a katonák kirángatták, majd egy gyors tárgyaláson halálra ítélték őket. Tewkesbury piacterén lefejezettek között volt Somerset hercege is. Fogságba esett Anjou Margit, akit először a Wallingford várba, majd a londoni Towerbe zártak.[3]
1471 május 21-én IV. Eduárd visszatért a fővárosba, és arra kötelezte a királynét, hogy kocsizzon végig vele az utcákon, hadd lássa mindenki a vereségét. Ennek a napnak az éjszakákán meghalt VI. Henrik a Towerban. Hivatalosan a fia halála miatt érzett fájdalma végzett vele, de elképzelhető, hogy megölték. Margit 1475-ig fogságban volt, akkor unokatestvére, XI. Lajos francia király kiváltotta. IV. Eduárd helyzete megszilárdult, a trónját fenyegető valamennyi veszély elmúlt.[3][5]
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
