Vadgesztenye

A vadgesztenye (Aesculus) a szappanfavirágúak (Sapindales) közé tartozó szappanfafélék (Sapindaceae) családjának egyik legismertebb nemzetsége mintegy 15 fajjal. Egyéb nevei: bokrétafa, lógesztenye.

Vadgesztenye
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids II Rend: Szappanfavirágúak (Sapindales) Család: Szappanfafélék (Sapindaceae) Nemzetség: Vadgesztenye (Aesculus) L.
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vadgesztenye témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vadgesztenye témájú médiaállományokat és Vadgesztenye témájú kategóriát.

Közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) őszi színekben

Származása, elterjedése

A nemzetség holarktikus – Észak-Amerikában több faja él, mint Európában. A fajok többsége a mediterrán éghajlatot kedveli, de némelyik (például a közönséges és a hússzínű vadgesztenye) a Kárpát-medencében is megél.

Megjelenése, felépítése

A vadgesztenyefajok fák vagy bokrok. A fák koronája általában terebélyes. Átellenesen álló, ujjasan összetett, hosszú nyelű levelei 5–9 visszás tojásdad alakú, fűrészes élű levélkéből állnak. A levélkék válla elkeskenyedik, a csúcsuk hegyes. A levelek erezete élre futó, szárnyas.

Két-, illetve háromszínű virágaik nagy, felálló bugákba állnak össze. Termésük hasonló a gesztenye (Castanea) fajokéhoz, azokénál kevésbé tüskés, bőrszerű tok. A magvakon nagy köldökfolt látszik.

Életmódja, élőhelye, termesztése

Lombhullató. Homokos és agyagos talajokon is megél.

Magvait ősszel vagy tavasszal, lehetőleg előcsíráztatás után a szabadba vetik – köldökfolttal lefelé, barázdákba. A kertészeti változatokat tavasszal oltással vagy nyár elején szemzéssel közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) alanyon szaporítják. A cserjés vadgesztenye (Aesculus parviflora) feltöltéses bujtással és gyökérdugványról is szaporítható.

Felhasználása

A közönséges vadgesztenye az aranyér, a vénás és hajszálér-keringési elégtelenség kezelésére ajánlott egyéb érerősítő növényekkel együtt, mint például a nagylevelű csodamogyoró, a kanadai aranygyökér és a szilvalevelű bangita. A modern gyógyászatban felhasznált része a mag (korábban a kérgét és a levelét is használták, de ma már ez nem jellemző), amely nagy keményítőtartalma miatt takarmányként is használható, bár enyhén mérgező.^[1]

Magja 10-30% triterpén szaponinokat (eszcin) tartalmaz,^[2][3] mely felületaktív anyag alkalmassá teszi, hogy hatékony házi-mosószert készítsenek belőle.^[4][5]

Károsítói

A vadgesztenyelevél-aknázómoly (Cameraria ohridella) 1985-ben jelent meg Macedóniában. 2000-ben már Közép- és Kelet-Európában is általánosan elterjedt. Különösen a városokban ültetett fákat fertőzi.

Rendszertani felosztása

A nemzetséget 5 fajcsoportra tagolják:

• Aesculus fajcsoport (Aesculus sect. Aesculus) 2 fajjal:
  • közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum)
  • Aesculus turbinata
• Calothyrsus fajcsoport (Aesculus sect. Calothyrsus) 4 fajjal:
  • Aesculus assamica
  • kaliforniai vadgesztenye (Aesculus californica)
  • kínai vadgesztenye (Aesculus chinensis)
  • indiai vadgesztenye (Aesculus indica)
• Macrothyrsus fajcsoport (Aesculus sect. Macrothyrsus) 1 fajjal:
  • cserjés vadgesztenye (Aesculus parviflora)
• Parryana fajcsoport (Aesculus sect. Parryana) 1 fajjal:
  • Aesculus parryi
• Pavia fajcsoport (Aesculus sect. Pavia) 4 fajjal:
  • sárga vadgesztenye (Aesculus flava)
  • mérges vadgesztenye (ohioi vadgesztenye, Aesculus glabra)
  • vörös vadgesztenye (Aesculus pavia)
  • Aesculus sylvatica

Hibrid:

• hússzínű vadgesztenye (piros virágú vadgesztenye, korcs vadgesztenye, Aesculus × carnea)
• Aesculus × neglecta